Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Érsekújvár mérlege

újvári összejövetelen megteremtődött. Sokkal jobban kívánjuk mi, hogy a diákság munkaprogramját minél szélesebb tömegekben valósítsa meg, minthogy kételkedéssel fogadnók a tegnapi ellenfelek mai barátságát. Arról van szó, hogy kifelé, diákrendi ügyekben, anyagi és érdekvédelemben egyetlen homogén tömböt alkosson az egész szövetség. Ezt pedig a sarlósok ajánlották fel, akik világnézeti alapon állanak. És ezt nem várta senki tőlük. Meglepetésszerűen hatott és felvillanyozta az embereket. Mi ezen a helyen mindig hangoztattuk, amikor meg kellett védeni az eszmék vajúdásaiban harcoló fiúkat azoktól, akik politikai udvarlásuk elutasítása után hátulról támadtak rájuk, hogy ez az ifjúság az egységet akarja, mindenki belevonását a termelő magyar munkába. Az érsekújvári kongresszuson szemmellátható volt, hogy a szlovenszkói magyar politika színes mínuszokból, meddő gravamenekből, ócska parlamenti fogásokból álló tábora, mely sikertelenül megpróbált már világnézetet kreálni a sarlósok diákellenfelei számára: most végképen eljátszotta kisded játékait. Az ifjúság kívül és felül áll minden politikán, pláne a Diákszövetség. De a kisebbségi magyarság parlamenti törvényhozói ott vannak az úgynevezett Nagybizottságban és igazgatják a diákmenzákat, részt vesznek ilyen kongresszusokon is. Ezen az érsekújvárin, nem véletlen, már csak és csupán azok a képviselők voltak jelen, akik Törköly József szavaival hangsúlyozták, hogy: „meg kell teremteni a magyarság gazdasági erejét és ez a feladat az új nemzedékre vár, melynek itt kell megvetnie a talajt"! Azalatt egy vidéki hetilapban a másik párt egy vezére ocsmány módon támadta meg a kibékülésen és egységesítésen dolgozó kongresszust. A nullák és mínuszok utolsó 21