Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Május 1

Május 1 Kék ég, sütő nap, szőke szellő, csicsergő madarak, homokban játszó gyerekek, vörösképű kovács pattogó kalapácsütései: szabad-e örülni május elsején, szabad-e szabadnak lenni és a természet roppant megújhodásában, szélvészében, a föld erőinek szagos forradalmában Május lenni, új Rend mámoros hívője, szabad-e új élet csattogó lobogói alá bújni és tömör négyessorokban megindulni túl egy nap hangulatán, uccák aszfaltjára egy új, jobb jövő horizontjai felé. A dolgozó emberek tömörülése ünnepnapot, szimbólumot kristályosított ki magának május elsejéből. Szabadság és rend ünnepe ez a nap, a munka nehézkalászú napjai között: találkozás szépsége, együvétartozás izma és ereje, közösség akarásának dacos hite. A természet törvénye hozza és löki magából a májusi rügyet, a föld és a levegő regenerálását. A társadalom is van olyan organizmus, mely él, megújhodik, meghal. De a társadalom törvényei pluszszal bírnak a természet törvényeivel szemben. Mert a természetből hiányzik az igazságra való törekvés, míg a társadalom törvényeinek tengelye az igazságosság. Május is egy társadalmi igazságosságra való törekvés ünnepe, szimbóluma. Aki a világ építésének dolgozó tagja, aki egy új élet gépei és motorjai közt munkálkodik, aki alkotó tagja a kultúrák tornyainak, amelyekből a szellem éhsége csillapíttatik, aki teljesebb és emberibb élet tántoríthatatlanja: ünnepelje májust az ünneplőkkel. Harcoljon és fanatikusan kitartson állítása és hite mellett. De kinek van májusa a mi glóbuszunkon? 2 17