Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Május 1

Májusa, piros zászlaja, piros inge és piros kiáltó szava van a munkásnak, aki már régóta biztos acélú sínekre fektette azt a kocsiját, mely egy új társadalmi rend felé robog. Robog a munkások óriási vaskocsija és nem fontos most, hogy az internacionálé melyik római számjegyével van jelezve ez a kocsi. Vannak májustalan májusok és vannak, akiknek kocsija nem robog, hanem áll. Szomorúan, dísztelenül, vakon és némán, mint egy bús és bűzlő halott. Jaj, szörnyű ez az állás, ez a lassú haldoklás, amit nem bír megakasztani az uccák diadalmas üvöltése, a menetelő milliók dübörgése, az idő sötét fényű mutatóujja. A termő föld szerelmese, a paraszt, aki megőrizte nálunk nomád szűziességének valami korszerűtlen fényességét: marad a földje mellett és vár. Várja a maga erőinek várandóságát, várja a kulturális és civilizációs felfegyverzését és a valakit, aki a Dózsa Györgye és Kossuth j a, aki eljövend és négyessorokba szervezi majd őt is. A magyar paraszt még vár, de a magyar kispolgár, a középosztály, nem vár senkit és semmit, őt dérütötten, fagyva, asztal alá terülve éri a tavasz erőinek sikoltó kirobbanása, a szocializmus felkelő napjának kemény sugara. Az ő kocsija még csak a vázát se tudja és ki hiszi, hogy egyszer meglesz és futni fog a magyar munkás kocsija mellett? A világháború és az utána zúduló forradalmak aktív erejű hulláma széttörte a régi világ kereteit. Osztályok és osztálytörvények állanak egymással szemben és nem lehet sajtbura alá dugni a valóságot. Az organizált munkásság hatalmi tényező és a szocializmus minden formája lehetetlenné tette egy 18