Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Mi lesz Szlovenszkóból? - Van menekvés!

kapcsolatai ezzel a generációs felbomlással. S adjatok fel kérdéseket a szlovenszkói magyar irodalomról, új könyvekről, új írásokról, kizsákmányolt és kiszolgáltatott írástudókról és pedagógusokról, újságról és szellemi vezetésről: nincs kérdés, amelynek feleletében ne húzódna meg ennek az állapotnak kórokozó százaléka. Hol van a problémafelvetés, amitől egykor zengett a generációs front? Hol vannak a nagy viták, a termékeny vezetések, a legyűrő szolidaritás, hol van az új Szlovenszkó, a kisebbségi másság és röneszánszos erő? Csupa énekes halott. Megkoppasztva és szomorúan, láztól égve hajlik az országdarab a kérdés előtt. Mi az? A missziós fiatal front is menekülőben van? Nem lehet! Nem lehet, hisz elháríthatatlanul itt kell maradnia, a gáncsolt történések taraján, ott, ahol minden pillanatban sorskérdéssé feszül alatta a valóság. Nem-e volt túl naiv az egész mozgalom felfogása a konkrét szlovenszkói társadalmi és kisebbségi kritikájában, naiv és jóhiszemű, határozatlan is, hogy az első nyerserejű jelentkezés után nem analizálta ki a kisebbségi kérdésben a maga szükségszerű marxista társadalmi vonalát? Ma a tények mái* a polgári demokratikus progresszió szempontjából is azt mutatják, hogy ilyen volt. Materiálisán is gyönge mozgalommal szemben ime, tessék körülnézni, milyen füttyös erővel dolgozik a reakciós tábor, amelynek minden készséggel áll szolgálatába. Már nemcsak egy generációs képződményről van szó, de az egész országról, mert így van ez minden szlovenszkói magyar progresszív vonatkozású munkaegységnél. S ezen donkísotti hiábavalóság ideológiai zsurnálizmussal segíteni, olyan politikai képkeretben, amelyik a Makkai Sándor józan és óvatos definíciójában is, a 170