Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)
Mi lesz Szlovenszkóból? - Van menekvés!
feleszmélt polgári horizonton is: „megható anakronizmus Európában." Mégis: van menekvés! Muszáj, hogy legyen mindennek ellenére, ami jóidőre elrohasztotta a generációs harc fejlődési vonalát s a szlovenszkói magyar tömegek sokrétű felvilágosítását egy öntudatos, teremtő kisebbségi szellemiségbe és társadalmi szolidaritásba. Ma vak csend borul a hullámvölgyre. De csak érő idő és izmosodó erő kérdése, mikor szűnik meg. Mert a polgáriság soraiból egyre-másra hallatszik a józan hang, megint mintha osztályközös erjedést vágna ki a hatalmas szociális nyomorúság, mint egy évtizeddel ezelőtt. Az új generáció soraiban is, csendben, nagy átalakulás megy végbe, teljes kizengésű intellektuális felkészültség. De ez már az újabb széria érkezése, a most érő húszévesek frontja. Ez a front, amelynek legbiztosabb szimptómáit ma irodalmi revelációkban kapjuk (mint hat, nyolc évvel ezelőtt is), igérő, nyers matéria az új munka számára. Van hát menekülés a régi generációs-darabok számára is: a csatlakozás. Egyetlen vonal ez pedig: rátámaszkodás azokra a szociológiai elemekre, amelyek predesztinációs erővel hatják ki a mai krízisből egész Európa sorsát. Meg kell történnie az éles cézurának: teremtő s lenyugvó magyarság között. Aki fél őszintén és egyenesen beállni a harcba: lekésik az életről. Amíg a polgári demokrácia, természetes generációs anyagával s a jó időre neki determinált európai politikai helyzetben, csinálni fogja a maga dolgait, azt a bizonyos komoly, értékes, őszinte haladó kisebbségi munkát, amelyet Erdély kálvinista püspöke, Bethlen Gábor életrevaló, dolgozó magyarságának nevez, addig az új generációs daraboknak természetes erővel kell kitapogatni a maguk ha171