Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - A halott március

A huszadik század magyarságának legnagyobb társadalmi élménye a világháború volt. És egy nemzedék született itten a mi szemeink előtt, amelynek bölcsője géppuskákra kötözve ringott, altató dala ármádiák éjszakai menetelése volt és ő napestig állt az uccán a kenyérjeggyel, a lerongyolt, tüdővészes frontban. Erre az ifjúságra vár, hogy a márciusi ifjak nyolcvanegy évvel ezelőtt zászlóra írt programját nyélbeüsse. A magyarság mindig több történelmet csinált, mint amennyit meg tudott emészteni. Régi történelmi dolognak realizálását testálja az új nemzedékre egy nyolcvan év előtti nemzedék. Amelyiknek minden tagja már rég meghalt, de az eszme: múlhatatlan tűzzel él. Él, mint egyedüli élő 1848 és 1929 között. A többi, ami formailag élt, a jött és elment generációk: a mai üreskezű, meddőlelkű, tehetetlen meglett nemzedék, nem jelent mást, csak ideig-óráig tartó sövényt. Amely széttörik és elhajolva utat enged a dübörgő tavaszi árnak. Az árnak, amely a március idusát új testbe formálja és kékre festi a borult ónszínű eget. 16