Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Halhatatlan a nagynéni művészete

mákat indokolatlanul bárgyú, édeskés, mindent holdvilágba és mozdulatlanságba merevítő filiszteri szellemmel, mely egy század óta alszik és hortyog bambán e dinamikus kor elevátorai alatt, mint a korszerűtlenség példája, amit iskolákban kéne mutogatni. A nagynéni csak a fogalom népszerűbb meghatározását adja s a gobelin-kép ép a pillanatnyilag legismertebb házi művészettel azonos. Aki kényszerűségből benne él a nagynéni s művészet diktatúrájában (és valamiképen még valamennyien benne élünk) : szeretné, ha ráborulnának a hegyek, hogy eltakarják őszinte szégyenét. Fáradt és únott lélek él a nippek és gobelinek világában és ez a fáradtság, melyet ma lépten-nyomon tragédiákba tör az anyagi élet borzasztó romlása, passzívan szemléli a dolgokat és áltatja magát. Nincs szociológiailag érdekesebb jelenség, mint ez. Az ember majdnem hajlandó beismerni, hogy a haladás lehetetlen, az örök feljődési törvény kívülesett e világtájon. Nemcsak a polgár és a kispolgár, akinek a múltja hozza magával a nagynéni szemléletét, hanem a munkácsaiád izlése is bizonyos ponton leromlik a polgári élet felé. Tipikus jelenség ez ott, ahol a polgáriasodás kikerülhetetlen folyamat a munkásság anyagilag jólálló része számára. Űj kultúra nincs még és a politikailag küzdő szocialista leggyengébb pontja az élete formális megszerkesztésének problémája. Nincs szatírikusabb bizonyíték a mondottakra, mint egy kispolgári teljességgel berendezett szocialista gondolkodású ember lakása, családi, tehát benső, gyökeres élete ízének hasonmása a kispolgáréval; aki pedig ellenfele néki. Nem mondok semmi újat vele, hisz mindenki naponta látja ezt. De a látó emberek sem törődnek túlságosan azzal, hogy az emancipációs folyamatot ott 135