Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - A közönség árulása

nevelni a fiatalságot. A mai közönség, a pénz boldogai, akik most (nálunk magyaroknál példaadóan) a szellemi élet szabályozói: elárulták a rájuk bízott hivatást. Hozzászegődtek ahhoz, amihez a félreértések hírneve tapadt, amihez az újságok verték a dobot, amit a rokonok ajánlottak, ami olcsó és színes, a giccshez az egyik vonalon s a kereskedői szimat vonalán minden drága különösséghez. Nem tudom, észre vették-e, hogy a nemrégmúlt híres műélvezői mennyire megcsappantak. Hogy ma az olvasás és nézés mennyire neveletlen és műveletlen és hétköznapi ép azoknál, akik egykor e mesterség céhszervezői voltak: a nagypolgárságnál. Sok hatóerő közös eredményvonala hozta magával azt az érdekes szociológiai jelenséget, hogy az ember valami atavisztikus gesztussal lemondott szellemi életének önálló kialakulásáról. Abból, hogy milyen a művészet és irodalom vásárlása a közönségnél, nemcsak a zuhanó gazdasági életre lehet következtetni, hanem főleg arra, hogy ki a jelennek s a közelmúltnak az ura. Mindig úgy volt s ma kiváltkép úgy van, hogy a társadalomba érkező átalakulások és törekvések először a művészetben próbálják ki a maguk formáit. Itt, ezen a független fórumon kísérletezik, eget kér s talál magának az a gondolatérzés, ami a tömegek lomha mozdulásából s kollektívumok vágyait magában átélő egyénből fakad. Ha pontról-pontra végigkísérjük három évtized fejlődési diagramját az európai szellemi életben, főleg ha a világháború utáni idők alakulásait vizsgáljuk: nyilvánvaló lesz, hogy ki az áruló, akiről ma oly sok szó esik. Kik azok, akiket a Bankó keze mozgat, mint bárgyú bábokat, kik azok, akik kiszolgálják rabszolgamód a nagj^tőke szellemi szükségleteit? Azok, akik megférnek a létező világ 132