Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Kúria és irodalom

gyár író bevonásával meg akarja csinálni a folyóiratot: az új Munkát. Hetek óta jönnek a cikkek, a Kazinczy Társaság részvénytársaságos könyvkiadót csinált magából s ma olvastam egy írótársam ankétválaszát, amelyben a legnagyszerűbb ötlettel siet a kúriázók felé: azzal, hogy a szlovenszkói magyar községi könyvtárak könyvszállítási jogát egy magyar könyvkiadó kezébe kell tenni. Fábry Zoltán néhány héttel ezelőtt Pozsonyban és most a Korunk májusi számában, tíz szomorú magyar év mérlegéről írván, erős és igazságos kritikát ír Szlovenszkó magyar irodalmáról. Az új Szó óta s a sarlósok feltűnése óta, nem igen volt egyszerre ilyen mozgalmas a magyar szellemi élet levegője Szlovenszkó fölött. Vártuk volna és akkor hittünk is volna minden szóban, ha a szentiványi megbeszélésre mindenkinek küldenek meghívót. Nem fontos, hogy a baloldaliak közül egyesek kaptak ilyet, mert ezek szolidaritásból viszszautasították a megjelenést. így természetesen a szentiványi Kúria nem jelentheti azt a szerves, közös, országos valamit, amit jelenteni szeretett volna. De helyes is! Nyilvánvalóvá válik, hogy a szlovenszkói magyar írók, ha valamit közösen csinálni akarnak: csak írói, nem kúriai megbeszéléssel csinálhatják meg. A szentiványi kúria progressziója ne csaljon meg senkit. Az, hogy a régóta ócskavasba való dilettánsok, sztrapacska-írók ki vannak küszöbölve a dologból, még nem jelent mindent. Nem lehet még „nemzeti" pózba csukló dilettánsok Minerva-duzzogása ellenére sem szabadulni attól a felfogástól, akármennyire vulgér is, hogy itt a Prágai Magyar Hírlap munkatársai fognak beszélgetni a lap két szindikátusi tagjával. Az pedig, hogy ehhez a beszélgetéshez meghívták a Sarló néhány tagját, csak a 117