Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Kúria és irodalom

viil nem kaptunk sem maradékbirtokot, sem képviselői jövedelmeket, nekünk, akik itt nélkülöztünk és hittünk, akik Európát álmodunk itt ki magunknak generációs vágyaink építő daruin, nekünk, akik tudjuk, hogy egy szellemi élet előfeltétele a lehetőségesen jó materiális élet, akik azokra a szociológiai pontokra támaszkodva gondolkozunk Szlovenszkóról, amelyeken felépülhet egy új társadalmi jövő: igen, nekünk, el kell fogadni a meghívást, ha politikus is adja, ha Ady mecénása is adja, el kell menni oda. Mert a mi véleményünk csak as lehet ebben a kúriaügyben, hogy ha valaki őszintén felajánlja a pénzét egy kultúrélet megcsinálásához : azt a pénzt el kell tőle fogadni! El kell fogadni és ki kell használni minden lehetőséget. Ez a mi biológiai törvényünk és senki nem dobhat ezért követ a homlokunkra. Ajánlja fel és adja oda a kúria a pénzt: mi megcsináljuk a szellemi életet. De ne legyünk szentimentálisak. Ma, vasárnap, délután összeül három napra Szentiványi József és Szüllő Géza vendéglátó asztala mellett néhány szlovenszkói magyar író és intellektuel. Tanácskozni fognak a szlovenszkói magyar irodalom dolgairól. Tanácskozzanak. Ám a megjelentek önhibájukon kívül abba a gyanús fénybe esnek, hogy : nem képviselik Szlovenszkót. Győry Dezső megtette azt, hogy egy gyors s a beérkező válaszokat lekurtító ankétben megszólaltatta mindazokat, akik itt száma menő írástudók. Hálátlanság és igazságtalanság lenne tőlem, ha elhallgatnám, hogy az ő intenciói és elgondolásai, valamint a Darkó Istvánéi is: valóban jót és értékeset akarnak kihozni ezzel a megmozdulással. És az újságolvasók is tudják, hogy Szvatkó Pál minden számbaj öhető szlovenszkói ma116