Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Kúria és irodalom

Kúria és irodaiam Ne méltóztassanak módfelett haragudni, spengleri és lenini hívői az új Európának, azért a kúriáért, amelyik mostanában nagyon feldíszítve kerül vasárnapi újságolvasó szemük elé. Nagyon birsalmaszagú, nagyon jókaias és nagyon mikszátkálmános ez a szlovenszkói magyar kúria, amelyről ankétek viharzanak el s amely miatt ma délben húszegynéhány magyar írástudó ebből az országból gyorsvonatra ül, hogy egy liptói falucskában szálljon ki, mert meghívást kapott a szlovenszkói magyar irodalom dolgainak megbeszélésére nézve. Nem szabad a kúria miatt haragudni. Elvégre Szlovenszkón vagyunk, ahol a tradíciók és történelmi lírák nagyban való előállítására : jó volna már egyetemi szemináriumok helyett gyárakat felállítani. A kúria megmozdulása ugyanis, annak ellenére, hogy elsőrangú reklámot jelent a szentiványi fürdő képviselő-tulajdonosának, őszinte akar lenni és történelmi szerepet akar játszani a szlovenszkói magyar szellemi élet tízesztendős nyomorúságának eltüntetésével. A kúria ezt nem is mondta meg ilyen világosan, de nekem úgy írták meg barátaim, a meghívottak, hogy ott arról lészen szó. Én ennek igazán örülök. Eltekintettem mindattól, ami világnézeti elfogultság, mindattól, ami engem a kúria öszszehívójától elválaszt. Én így gondolkodtam, amikor Győry Dezső, Darkó István, Forbát Imre és Szvatkó Pál írótársaim és barátaim leveleit elolvastam —: Egyszerűen és objektíven, nekünk, akik baloldaliságunkból, szocialista voltunkból, progresszivitásunkból szivünkön viseljük ezt az országdarabot és ezt a népdarabot, akik azért a munkáért, amelyet itt tíz év óta végezünk, a kispolgári bornirtság vádjain kí8* 115