Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Szlovenszkói irodalmi notesz

lékezvén a, Magyar Vasárnap első számaira, ahoi minden szlovenszkói magyar írói tehetség a relativen abszolút kritika felmérése szerint helyt kapott, az az érzésünk támad, hogy Győry Dezső jó munkát akar végezni. De vájjon lehetséges lesz-e a szabad szó és a szabad kritika abban az újságban, mely négy esztendővel ezelőtt már nagyon szabadnak és nagyon merésznek találta a Magyar Vasárnap íróinak akkori hangját, olyannyira, hogy meg is szüntette a mellékletet? Nem akarunk politizálni, mert ebben az ügyben felül kell emelkedni a politikán. De azok után, ami a szlovenszkói magyar írás szabadságának társadalmilag szervezett és politikailag vezényelt megnyirbálása körül történt, őszintén kétséges teljes hívőnek lenni. Ez annyira közhely, hogy írni se lehet róla. Az alatt a négy év alatt, amely a Magyar Vasárnap megszűnése után eltelt s az új Munka mindent igazoló elvetélésében irodalompolitikai szimbólumra talált, átcsoportosulások, differenciálódások álltak elő. A szlovenszkói magyar irodalom harcot vívott meg önmagával szemben és egy új generáció alkotó erejét, társadalmi dialektikával látó szemét vívta ki magának. Győry Dezsőnek van egy ugrópontja, amelyre mindent beállít: a Kisebbségi Géniusz. De mi ez a Kisebbségi Géniusz? Vers, önmarcangoló vers, nemzeti metafizika? Kisebbségi Géniusz a magyar falu sikoltó elmaradottsága, a kisváros áporodott kaszinócivilizációja, a tőke diadalmas marsolásában letörő vidékek szörnyű esettsége, a politika tósztokba takart meddősége és bágyadt köldöknézése? Hol van a Kisebbségi Géniusz? Megjelenik egy könyv és meghal, mert nincs útja az olvasók felé. Mélypont ez, amiben sűrűsödik a szlovenszkói éposz anyaga, de 8 113