Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Szlovenszkói irodalmi notesz

István és Sebesi Ernő is, mint Szent Pál az oláhokat. Nem merték ezek az írók, tiszta és komoly értékei a szlovenszkói magyar irodalomnak, vállalni ezt a műkedvelősdit, aminek létezési lehetősége még a hallgatóság előtt is csak az volt, hogy Szlovenszkóból jött. Jó, a barátom azt kérdezi: irodalmi csőd? Dehogy irodalmi csőd. A decemberi könyvhét pontosan és lírátlanul csőd volt, jubileumi jel a szlovenszkói magyar írás fölött, amelyet mindenki észrevett és mindenki elhallgatott. De az Új Auróra estje nem jelent csődöt az irodalomnak, épúgy, ahogy a Vereshajú című népdalos és táncbetétes népszínmű pozsonyi előadása sem jelenti a dráma csődjét. Igazságot tisztelünk vele azonban, ha leszögezzük, hogy a budapesti aurórázás potemkinos megmutató ja annak az irodalompolitikának, melyet tervszerűen űznek a szlovenszkói magyarság hivatalos képviselői, hogy elbujtassák az igazi szlovenszkói magyar irodalmat. Ami azonban sohse sikerül, minden kiszolgáltatottság s minden fenyegetés ellenére sem. Most pedig legyünk kékszemű gyerekek és tapsoljunk egy kicsit, mert úgy látszik: valami készülőben van a szlovenszkói magyar irodalompolitikában, az írók körül, az írások körül, amelyek keresik a megjelenési lehetőségeiket. Legalább erre mutat az Auróra estjéről való tüntető távolmaradása Győry Dezsőnek, azután Dzurányi Lászlónak cikke a P. M. H.-ban és az a két hír, amely a Képes Hét című szépirodalmi képeslapban és a P. M. H.-ban jelent meg. Az egyik bejelentette a Képes Hét megszűnését és a Magyar Vasárnap visszaállítását a P. M. H.ban, a másik a prágai magyar írók értekezletéről számolt be. Győry Dezső vállalta írói és szerkesztői tradíciója szerint az új differenciálódást. Visszaem112