Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Szlovenszkói irodalmi notesz

Szlovenszkói irodalmi notesz A szlovenszkói magyar irodalom tizenegyesztendős múltjában keresve se lehet találni olyan pompás, ötletes eseményt, mint az Új Auróra budapesti estje volt. Viccnek is merész ami ezzel az estével történt. A jó Új Auróra a tőle szokásos szerénységgel irodalmi estét szerkesztett meg Pozsonyból, agyonkommünikéztette a két ország magyar sajtóját, innen senki nem vette észre, ő is csak a verses kalendárium jegyében váltotta meg a budapesti jegyet, de mire a magyar fővárosba érkezett: kinevezte magát magyar literatúrának. Igen, felhozta a Zeneakadémiába a szlovenszkói szellemi élet és irodalom hivatalos szerkesztőit: Szüllő Gézát és barátait, ötórai teát kapott a csehszlovák követség palotájában, szóval reprezentatíven viselkedett és Móricz Zsigmondba karolva, a megindító szereplés után felment vacsorázni az Otthonba, ahol Márkus Miksa üdvözölte nagy mestereinket. Nini, ha most Szlovenszkóban is eszébe jutna valakinek, hogy a kerszoc párt égisze alatt működő írókat Aurórástul, teástul együtt bemutassa itt is, még komolyan elhinnők, hogy ezernyi ezer nyavalyán polarizált szemünk írókat lát, magyar írókat, akik hangot adnak a földből. Ám így csak nevetni kell a dolgon és sajnálni a budapestieket, akiket ezúttal mégis sikerült becsapni. Nevetni kell, hisz mindenki tudja, kik voltak az Auróra-estén a szereplők. Mécs László is ott volt, no de ő elmegy mindenhová, mert nem akar semmi jónak elrontója lenni. De nevetni kell, mert mindenki olvasta Győry Dezső Pardon című cikkét, amelyben az igazi költő emeli fel tiltakozó szavát. De nevetni kell még jobban, mert az új Aurórát úgy hagyták ott Darkó 111