Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág
Szabadesés
játszott, hiányzik a dzsessz fűtöttsége, az érzékiség és a félhomály. Népmulatság otthon egy pajtában, hűvös ősszel kukoricafosztás után... — Talán ez a hétköznapi Prága — vélte Ilona —, az igazi. Jól érzem itt magam ... Közvetlen hely, mintha már jártam volna itt. — Jól van — lovagiaskodott —, éppen azt akarom, hogy jól érezd imagad ... A pincértől debrői hárslevelűt kért, de az badacsonyi szürkebarátot hozott helyette. A karcsú nyakú, hosszú üveg címkéjén szürkén nyúlt el a Balaton rajza. Nem baj, intett, ez is jó ... A pincér telitöltötte poharaikat, felírta a számlát, és meghajolt, a lány éppen csak ivott a borból, de Morvái az egészet felhajtotta, bemelegítőül, hogy agyában meginduljon az ismert zsongás, és elmúljanak előbbi gondolatai, az első néhány poiharat mindig egyszerre kell felhajtani, hogy érezhetően Ihatni kezdjen ... Öntött még egy pohárral, és nézte Török Ilonát. A bor még nem hatott, és a gondolatai nem távoztak: Mi az ellentét kettőnk között? Te nyugodt és elégedett vagy, én pedig elégedetlen és nyugtalan. Pedig valamikor olyan voltam, mint te. S ha most nem olyan vagyok, ha eltávoztam tőled, utam felfelé vezetett, vagy lefelé? (Eredetien és szellemesen igyekezett beszélni, de banalitásokat mondott, látta, hogy nem kell erőltetnie magát, rá van utalva a lány, nem válhat el tőle ezen az éjszakán, hová menne az idegen világban egyedül? S nem is akar elmenni, mert vele — Morvaival — akar maradni, közeli Ismeretséget akar (kötni vele, és ösztönösen, a nők tájékozódó érzékével talán már azzal is számol, hogy ismeretségük tartós lesz, és ő — Ilona — akkor sem veszíti majd el, ha felvirrad, és további napok virradnak fel egymás után. Felvillant annak a lehetősége is, hogy téved, a lány is egyéniség, külön világ, mely talán másképp viszonyul a helyzethez, mint elképzeli, neki is megvan a saját hozzáállása az előttük álló éjszakához, de ez a feltételezés nem látszott fontosnak, elhanyagolhatta, mert Török Ilona úgy viselkedett, ahogy ő látta — közeledően és hajlékonyan, és 98.