Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

rándultak, aztán elmúlt az egész. Mosolyogva megkérdezte a lányt: — Miért nem szöktek el, amikor jöttek az autók? Nem jutott eszébe a szüleinek, hogy megszökjenek a kitelepítés elől? Szegény emberek a szülei, földjük nem volt, napszámba jártak a gazdákhoz, nyáron pedig részes aratók voltak, s apja utakra járt dolgozni. Nem ás gondolták, hogy elviszik őket, azt hitték, a vagyonosokat telepítik ki, akiknek elkobozhatják a földjüket, vagyonukat. .. Meghívta a lányt az étkezőkocsiba. Prágáig még hosszú az út, leülnek, isznak valamit, és elbeszélgetnek. 'Rövid gondolkozás után beleegyezett, de ahhoz, hogy elinduljon, Morvainak meg kellett fognia a könyökét és gyengén megszorítania, mintha kényszerítené, hogy vele menjen. Mintha szüksége lenne a lánynak arra, ihogy egy erősebb akaratot érezzen maga felett, s így átruházhatja a felelősséget tette k öve t k ez m én y eié r t. Időközben megtelt az étkezőkocsi. Egy asztalnál cigányok boroztak és hangoskodtak, egy másiknál három-négy szabadságról visszatérő katona sörözött,, és elborult arccal töprengett a másnapi szolgálaton. A véletlen úgy hozta, hogy a lányon kívül csak két Idősebb nő íilt a kocsiban, azok is a (férjükkel. Ahogy beléptek, a fiatal férfiak mintegy vezényszóra megnézték a lányt, s az észrevette a személye keltette érdeklődést; zavarba jött, és enyhén elpirulva igazgatta a haját. Kétszemélyes asztalhoz ültek, a vonat Česká Třebová felé robogott... Klaitit... klatt... ismételték szorgalmasan a sínösszetételeken a kerekek. Morvái két konyakot kért szódával. — Le ne itasson ... — mondta komolyan Török Ilona (így hívták a lányt, már bemutatkozott) —, részeg még nem voltam sdha! Fokozódó meglepetéssel figyelte, hogyan vetkőzi le kezdeti zavarát, elfogultsága feloldódik, megszokja a feléje irányuló férfitekinteteket, és valami elemi természetű, öntudatos női méltósággal viszonozza. Megnézhettek, ha tetszem, arra való a szemetek, de a fantáziátokat tartsátok 91.