Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

tam... Negyvenhétben Ostrava környékére deportáltak a szüleimmel. Akkor csehül is beszéltem, de azóta elfelejtettem. — Kitelepítették ... S ahogy a tájat nézte, Morvainak eszébe jutott egy régi kép: csikorgó téli reggel, napsütés,, az ereszeken íjégcsapok, iés a gyönge napsugarak nem bírják megköainyeztetnd őket. Az akácokon zúzmara lóg, gyönyörű és kemény téli világ. Nehéz morajjal katonai teherautók zúgnak a felvégen. Morvaiékat is Csehországba akarják telepíteni, s az autók most a községháza előtt állnak, és várják az eligazítást. Minden kocsiban ül egy csendőr és egy helyi szlovák elöljáró a sofőrön kívül... Nagyanyja az utcán áll, nem akarja hinni az egészet, nem érti ímeg, hogy el kell menniük, és mindent itt kell hagyniuk... S ahogy ott áll, egyszerre élesen felkiált, és arca egészen elváltozik az ijedelemtől, mintha valami borzalmas dolgot látna. A felvég felől hosszú sor teherautó jön lefelé, lassan és óvatosan, de erős zúgással és .megállíthatatlanul, mintha tankok közelednének. Szürkészöld katonai Studebakkerek voltak, hátsó kerekük magasra szórta a havat... Apja éles hangon felkiáltott, szaladjunk a kert alá,, gyertek ntánam!... Az ajtót nem zárták kulcsra, nem jutott rá idő, a cserépkályhában tovább égett a tűz, s az asztalon ott imaradt a kései reggeli maradéka és a kenyér meg a só... Biztosan meglepődött a csendőr, meglepődtek a katonák, hogy kenyér és só várja őket az asztalon, mint ahogy a szívesen látott vendéget várják régi szláv szokás szerint... Kifutottak a pajta mögé, és a deszkakapu résein át lesték, mi történik, s amikor látták, hogy a csendőr a katonákkal nyomul be az udvarba, zihálva továbbfutottak a kertek alatt, a falu vége félé ... Parányi időszakaszba, szinte a pillanatba sűrűsödött össze az emlék, talán az váltotta ki, hogy akkor ide, erre a földre kellett volna jönniük, mindössze felvillant, de így is tömény és kerek egész volt, bár dimenziók nélküli, mint egy pont, amelyben azonban csodálatos módon minden benne van. Morvái elgondolkozva nézett ki az ablakon, ideggócai egy másodpercre megteltek feszültséggel, a neuronok össze90.