Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

nélküli cigányzenéit keresett ki, és baliga t ókat... Csak nem haragszik rám, kérdezte kíváncsian a nő . .. Nem, sietett a felelettel, csaik rohannom kell vissza, a mezők népe várja a melódiákat, hogy jobban dolgozhasson. — Szegény ... Hát nem sikerült a zenés köszöntő? Olyan eredeti volt... — Ingerkedett vele, aztán mintha megsajnálta volna, hozzátette egészen puhán és hálásan: — Azért nem baj, mert olyan jól szórakoztam magávai. Igazán... 4 Aznap Bozsena feleslegesen sietett a takarítással, hogy mielőbb a háromszáztizenötösbe érjen, a szoba üres volt. Morvái a szokásos reggeli csókolózásról megfeledkezve, (kipirult arccal ügetett be korán reggel a városba, gyalogosan ment, mert nem volt pénze villamosra. Minden ellenkező hiedelemmel ellentétben Morváit nem bántotta a pénztelenség, tíz órakor tiszteletdíjat fizet a rádió. Ma felveszi kétheti szellemi termékeiért a bért, és ki tudja, mi lesz azután. De addig még háromórányi ideje van, s időtöltésül megjátszott ivókörutat rendez, benéz az útjába eső falatozókba és talponállókba, elténfereg és nézelődik az eszegetők és iszogatok között, és elképzeli, hogy mindenütt megivott egy féldecit. Elméletiben dülöngélve és rózsás kedvében érkezik a Manderla elé, felmegy a Grandba, hitelt kér az öreg pincértől, és megreggelizik. Két féldeci valódi vodka, három tojás pohárban, jéghideg sör, olyan sűrű, fehér habbal, mint a felvert tojásfehérje. Utána elégedetten nézeget ki az ablakon, s az autók az épület gyomrába rohannak a szeme előtt. Tíz órakor állt be a tiszteletdíjra várók sorába, vidáman nézelődött, de nem talált közöttük ismerőst, lassan topogott előre, és a pénztárnál felvett ezerkétszáz koronát — apám két hónapig gürcöl érte! —, egy csemegeboltba rohant, és vásárolt egy kiló konyakos meggyet. A dobozt átköttette piros szalaggal, és felment vele a zeneosztályra. Rövid megtorpanás és egy apró fohász után benyitott, és azon77.