Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

na! látta, hogy a perc nem tartogat számára örömet. Egy bőszítően festett és hidrogénezett hajú idős nő topogott elő az állványok mögül, valószínűtlenül magas cipősarkakon . .. Morvái zavairha jött, dadogott,, nem tudta, mit mondjon, végire kibökte, hogy azzal az elvtársnővel szeretne beszélni, aiki a múlt héten itt volt... A városba ment, közölte vele megbocsátó, anyai mosollyal a hirtelenszőke néni, mint aki naponta hússzor mondja ugyanezt, de délfelé visszajön, biztatta jóságosan ... Semmi nincs elveszve, ujjongott fel magában Morvái, s a városba rohant, a konyakos ímegygyet a hóna alatt cipelte, fel-aiLá csatangolt az utcákon, kis híján újra a villamos alá került. -A takarítónő is eszébe jutott, nagyot nézhettél, Bozsena, amikor megláttad, hogy üires a szoba és az ágy ... Csókolózz Igorral, kedvesem, neki harapd véresre a nyelvét! — gondolta kárörömmel. Egy szövetkezeti szabóság kirakatában daliás prófoababa ötlött a szemébe, nagyszerű, széles fazonú, egygoimbos öltönyben feszített. Az öltönyre cédulát tűztek gombostűvel, mely szerint hétszáz koronáért eladó. Az alkalom ellenállhatatlan és felemelő volt, úgy tetszett, a ruha hihetetlenül elegáns, és a próbababa éppen olyan termetű, imint ő. Mielőtt még alaposabban megfontolhatta, mit tesz, bement az üzletbe, és megkérdezte, f elpróbálhat jane a ruhát? Ezt a ruhát magára szabták, csodálkozott és lelkendezett az eladó, míg ő a tükörben nézegette magát, el kell ismernie, hogy nagyszerűen sikerült darab! Hallgasson rám, le se vesse! ... Mintegy révületben fizette ki az öltönyt, kopott ruháját papírba csomagoltatta, átkötötte zsinórral, és azzal az elgondolással, hogy elteszi ínségesebb Időkre, kivitte a vasútállomás csomagmegőrzőjébe. Bár az ínségesebb idők lehetőségének felvillantása, természetesen, öncsalás, ezután imáir nem jöhetnek ínségesebb idők, Morvái egy ideig tűnődve nézegette a cédulát, melyet kopott ruhájáért kapott, aztán gyors mozdulattal összegyűrte és eldobta. Meg kellene várnia, ki találja meg, de nem ér rá ... Gyalogosan jött be a városba, most már valóságosan folytatta az ivókörutat, fél tizenkettőkor felment a zeneosztályra, és a nő mosolyogva jött elébe az állványok mögül. 78.