Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

melie kemény, érzi melegüket az ingén át. A romantikus ápolónő... a maga számára menti meg a sebesülteket. Kellemes megmentő, szerencse a szerencsétlenségben ... Ne már... tiltakozott a inő, hogy ne csókolja meg többször ... mert felszakad a sebe, és vérezni kezd, fertőzést kaphat. Valóban, kissé fél is szakadt, vérzett, és a nő szája véres lett tőle. Letörülte, és összenevettek, megbeszélték, hogy este hétkor találkoznak a Metropolian. —• Haza kell mennem átöltözni... — mondta a nő. — Ligetfalun lakom, és -nincs pénzem autóbuszra ... Tíz koronát kölcsönzött neki, hogy hazamehessen átöltözni. Pénztelen kislánynak látszott, szó nélkül elfogadta a pénzt. Hányadik fiúd leszek, mentőangyalom? Sajgó szájszéllel lépett ki a napfénybe, és egész délután a városban csatangolt, nézte a kirakatokat. Nem akart ismerőssel találkozni, ezért félreeső utcákat választott, ahol kevés ember járt. Ösztönösen bolyongott, gondolatok nélkül, nem érdekelte semminek az értelme, nem kereste az összefüggéseket. Akarattal kerülte a gondolkodást, csak nézett és látott, és tudomásul vett, és mindjárt mindent el is felejtett, átfolytak rajta a képek, mint a szitán a víz. S ennek az önszuggesztiós kikapcsolódásnak furcsa eredménye lett: tudata egészen kiürült, talán már nincs is agya, bevarrta az orvos, inincs tudata, és nincsenek emlékei... A mentőangyalként fellépő ápolónő képe szertefoszlott, hiába mentette meg a maga számára, Morvái már nem emlékezett rá, milyen volt, csak azt tudta még, hogy szétfolyó, halvány vérfolt párásodott a szája szélén, de milyen volt az arca, a szeme, a haja? ... Igen, hosszú Iába volt, ingerlően hosszú, szép alakú Iáiba, és rozsdafoltok ültek az orra tövén. Hétkor elment a Metropolba, tanácstalanul járt fel-alá, járt, és nézegette a nőket, de egyik sem volt az. Hol vagy, ápolónő, hogyan ismerjelek meg, ha átöltöztél, jó voltál te nekem úgy is! Megfeszített erővel próbálta visszaidézni az arcát, a vonásait, de nem sikerült, már a vérfoltot sem látta az ajkán... Hogy lehet ez? — töprengett, és még egyszer végigment a kávéházon, feltűnően belenézett a nők 4* 67