Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

hajtások színeznek tavaszi színűvé, csillogó fácánkakas vágódik ki, és belefúrja magát a magas, tiszta égbe. S az áttetsző vízben, melyet betongát zár el a nagyobb vizektől, s mely tovább már rnem folyik a tenger felé, hanem kiszárad a ínyári melegben, s ahonnan számukra nincs többé visszatérés a Cstacse patakba, ott feküsznek a hatalmas hím csukák. Széles oldalukat az árok aljnövényzete közé rejtik, csak a gyakorlott szem fedezi fel őket. Lustán hevernek a vízben, semmi sem mozdul (körülöttük, az Öregárok vizének ők az egyetlen lakói, a kishalak már nem jönnek fel ide. Moszatok és sarjadó vízinövények között élik le rövid életüket, szerelmük néhány hetes korszakát, és nem jut eszükbe a búcsúzás. Nem tudják, hogy meg kell halniuk. Morvái ott megy a topolyák alatt, kezében hosszú nyelű, élesre köszörült szigony. Kitartóan kutatja a vizet. Amelyik csukát nem szúrja -ki — vagy nem szúrják ki a többi legények —, annak zápor verte és napszítta fehér csontvázát megtalálják majd nyáron a pihenő aratóik. 3 Darabos arcú cseh ember a tanár, markáns és kirívó részletekből állnak össze a vonásai. Orra hosszú, kissé horgas és oldalra görbült, szögletes álla kihívóan előreugrik, szeme savószürke, és egészen eltűnik szemüvege csillogása mögött, belevész a dioptriás üveg fénylő Iköreibe és sugaraiba. Szemöldöke bozontos, és a vége bajuszként harciasan felkunkorodik. Akár egy vörhenyes hollószárny vagy tollisöprű. Gondolatai csapongóak, gyorsan beszél, is közben logikája megtörik, eltér eredeti irányától. Előadás közben néha belebonyolódik a részletekbe,, apróságokra tér ki, és nem tudja megtartani az egyenes gondolatmenetet. A hallgatók éppen azért nem tartották jó előadónak. Öltözködésében is hanyag volt, szórakozottság, bo'hémes vonások oldották fel nála a tanára tekintélyt, de nagyon lelkiismeretes és megértő embernek ismerték. Morvái szemben ült vele, a tanár az indexében lapozga52