Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

páráit csukafej állította meg. A .kirakatban állt a csukafej, vérengző száját eltátoitta, megmutatta ragadozófogsorát, melyben a tűhegyes fogak vége befelé hajlik, Ihogy többé el ne engedhessék a megragadott zsákmányt. A zö'ldesbarna bőr szárazon feszült a hosszúkás fejre, a tört fényű szemben ott rémlett a kegyetlen düh, amely engesztelhetetlenül tör minden ellen, ami a vadvizek, nádas és zsombákos birodalmában mozog. Morvái farkasszemet nézett a csukával, és egyszerre eszébe jutott az Öregárdk a csukákkal. Éppen most van az ideje, hogy az Öregárdk zavaros vize (kitisztul, és a csukák, amelyek a tavaszi zajlás idején kiúsztak ibelé, hogy lerakják ikráikat, s ezzel teljesítsék fajfenntartó ösztöneik parancsát, egyszerre láthatóikká válnak. Ott feküsznek a víz alá merült ágak kusza szövevénye és a sárga nádtorzsok között, farfkuk és uszonyaik alig észlelhető remegése kíséri lebegésüket a zöldesbe játszó, áttetsző víziben. Minden évben kiúsznak az Öregárdkba, engedelmeskedve elemi erejű vágyaiknak, a nőstények lerakják ikráikat, hogy a hímek befecskendezzék spermájukkal, részt vesznek az utódnemzés gyönyörében és elpusztulnak. Az Öregárok számukra ragyogó élettér és koporsó egyszerre. A falusi legények élesre köszörült szigonydkkal emelik ikii az Öregárok vizéből a szerelmes csukákat, talán éppen ezekben a napokban... S most Morvái furcsa víziót élt át. Látta maga körül a széles utca emeletes házait, a kirakatokat, a siető embereket és zúgó autókat, s ez a ,kép nem tűnt el előle egészen, csak megfakult, kiesett a tudatából, mintha álomvilágban járna. S annak a másik világnak a képeit csak gondolatban látta, de sokkal élesebbek voltaik, mint a város elmosódó sziluettje és zajai; toronymagas fűzfákat és topolyákat látott, melyeiken tavaszi hangú varjak javítgatják gallyakból összetákolt fészküket. S az ágak végén megpattanni készülő, diónyi rügyek ülnek, szinte hallotta zengő hasadásukat, és az ágak között sötét golyókként gubbasztó fészkeik iköriil egyre tanácskoznak a varjak. Illatos, friss szél fúj a határ felett, megmozgatja a lombosodó ágakat, és enyhén felborzolja az Öregárok vizét. A bozótból, a száraz fű közül, melyet már új 5* 51