Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

emberségét, a munkában való hitét. iNagy egyszerűségében és egyedüllétében heroikus életet élit. Az alvégi ház immár csak két lakójának nehéz sorsa akkor vált igazán tragikussá, amikor egyetlen ilányuk, Jolán unokanővérem fiatalon és váratlanul meghalt: egy hatalmas felhőszakadás idején villámcsapás öllte meg a 'határiban. A két öregedő ember elvesztette majdani gondozóját, az egyetlent, aki mellettük lett volna, amikor imár nagyon közel vannak a sírhoz. Margit néném ílábsebe nem gyógyult be, de a szervezete egészséges, és még mindig a kórházak lakója, néha jön icsak haza. A hajlókból jövet tértem be a házukba — Margit néném távollétében a kertek alól közelítettem meg a kertet, udvart és házat, amelyek gyerekkorom békés és boldog emlékeit juttatják eszembe, belléptem a portára, mely annyira megöregedett. Igen, ez a pontos kifejezés. Megöregedett. Helytelen volna egyszerűen azt mondani, hogy az ailvégl •porta megváltozott, bár így is 'igaz, de a megöregedés fogalma magában hordozza azt a tényt, hogy a kert kivételével alig befolyásolta arcváltozását emberi kéz, minden egy törvényszerű, időbeni fejlődés, az egymás után következő évszakok múlásának és munkájának eredménye. Itt évek éta a korhadás, a bomlás és a rozsdásodás szelleme uralkodik az épületek, tárgyak éis a föld felszínén, a faroston, acélon, mészen és cseréptetőn. •Szalai sógor bácsi a szövetkezetesítés utáni években, amikor már nem volt szüksége szérűre, felszántotta a kertet, egy sor szőlőt és néhány szilvafát ültetett bele, meg egresés riblszkebokrokat. Majd répát és kukoricát. Most is kukorica van benne, sárguló leveleit halkan sustorgatja a szellő. Ferdére torzult, lógó lécverőcén jutok be a kertbe, a kerítés mellett magas gyomok. Egészen természetesnek tűnik feil, hogy itt most kukorica nő, azt is értem, hogy az alacsony törzsű, dús lombú és lecsüngő ágú nyilasalmafát, az alatta pöffeszkedő hengert és a kerítés mellett a málnabokrokat többé már nem láthatom. Mégis, ha magamba nézek és a múltra gondolok, egyszerre más kép ugrik a jelen látvány helyébe: szalmakazlak, pelyvás, herekazal, öreg almafák 507.