Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

és keményre taposott szürke iút a (kazlak között. De a szérű mai ás műit arculata 'között a különbséget még az emberi változtatási szándék alakította: Szalai sógor bácsi tervei, munkája és akarata. A szérűvel minden parasztportán ez történt: felszántották, beültették. Szerepüket rég eljátszot­ták, de földjük kihasználatlanul nem maradhat. Gyerekko­romban aligha tudtam volna elképzelni, hogy a szérű földje teremjen, olyan volt az az agyondöngölt, szekérkerekek és cséplőgépkerekek tiporta, csupaszon meredő, kiszikkadt föld, mint a terméketlenség szimbóluma, sivár, akár a váro­sok betonjárdái. Még amikor felázott, akkor is hamar ki­száradt újra, mert sima, tömör felülete nem fogadta be az esővizet, lefolyt róla. Amíg nem művelték és szérűnek hasz­nálták, a beton mezébe öltözött, s hogy felszántották, répát, kukoricát, zöldséget terem, életteremtő ereje évről évre megújul, .kertté változik. A szalmakazlak száraz sárga folt­jai helyébe üde zöld ligetek költöztek; ha repülőgépről néz­nénk a régi és az új falut, úgy találnánk, hogy a falukép színei egyre változatosabbak, és a régi sárgásszürke foltok, izzó sivárságok helyét ínyári hőségben a meleg zöld foglal­ja el. Ezen a portán az udvarral kezdődnek az öregség első jelei. A zörgő kukoricaszárak közül rozoga deszkaajtón át lépek be a bélső udvarra, rozsdászöld, fakuló gyepszőnyeg kínálja imagát lépteim elé; isten kenyérkéje, a papsajt szin­te mindéin talpailat,nyi földet meghódított. Olyan az udvar, .mint egy elhanyagolt, évek óta borotválatlan férfiarc, ame­lyet nagy néha tisztességből ollóval megnyírnak, 'hogy a szőrzete ine göndöröd jön: a földihez simuló papsajt alacsony növényzete sima takaróként fedi a talajt. Olyan súlyosnak tűnik fel ez a növényzet, hogy azt a benyomást kelti: töké­letesen izolálja a talajt, s alatta a föld íuldoklik, vagy már halott. Fakó épületek jellemzik az udvar képét. Hogyan és mikor fakul meg egy épület? Amikor haszontalanná válik, mert nincs már lakója, nem szolgál és nem véd senkit, sem embert, sem állatot, sem gépet, sem terményt. Ilyenkor a vénülés erői kezdenék rajta munkálni, melyek egyik kompo­nense ugyan az idő, de azon kívül még több más összetevő­508.

Next

/
Oldalképek
Tartalom