Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

git néni soha nemi érezhette nyűgnek magát, mert sógor bácsi a szó szoros értelmiében az ő betegségének a szolgálatában élte .le iéletét,, és a gazdaságot is ennek az ügynek a szolgálatába állította. Az unokák inélkülíi falusi ház .mintha maga is várná az üresség egyre közeledő korszakát. .Nem fejlődik együtt a faluképpel, elmarad a többi háztól, úgy néz ki, mintha önmaga felett búslakodna. Nagyon szerettem gyerekkoromban az „alvégre" járni, éppen azért, mert vendég voltam ott, és a nekem kijáró megkülönböztetett bánásmódot mindig éreztem. Anyai nagyapámat a negyvenes éveik elején szélütés érte és ágyhoz kötötte. Emlékemben vesszőből font karosszékben ül, párnákkal körülrakva, és reggeltől estig újságot olvas az asztal .mellett. Aztán a nagyanyám ágyhoz segíti és lefekteti, nagyapám kínlódva topog az ágy felé, görbebotjára támaszkodik, és hangtalan zokogással sír. Öt is szekérre rakták a meneküléskor, de csak Hév.magyarádig vitték, s miután hazajöttünk, nemsokára meghalt. Nagyanyám tíz évvel élte túl. Élete végéig ő maradt a gazdasszony, mert Margit néném csak botra támaszkodva, lassan topogott az udvaron, a napon üldögélt, olyan munkát végzett, amihez nem kellett sokat mozogni. Sógor .bácsi hordta a diót, a tojást, a .baromfit, bort és pálinkát az orvosoknak, hogy küzdjenek a lehetetlennel, és gyógyítsák .meg a gyógyíthatatlan sebet, tartsák kórházban a beteget, újból és .újból próbálkozzanak a beteg láb kezelésével. Peregtek az évek, a vetésre aratás jött, .majd a szövetkezeti évek következtek, és a pénz gyógyítási költségekre, "unokák és unokaöcsök megajándékozására .ment el. Szalai sógor bácsinak mindig volt pénze, és a hozzá llátogató fiataloknak .mindig a zsebébe dugott egy százast vagy legalább egy ötvenest. Olyannak ismertem, aki mindig csaík ad. Közben a nagyanyám ;is meghalt, s ő ekkor már szinte állandóan egyedül volt, rádiót vett magának, olvasott, vég nélkül dolgozott, az állataival bajlódott, és esténként inagy-nagy magányában elindult a faluba, elment a szövetkezetbe, csoikoládét, nápolyit vett, aztán betért az unokákhoz vagy hozzánk, beszélgetett és ajándékozott. A beszélgetésével is önmagát ajándékozta el, jő kedélyét, 506.