Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

3 Parasztmunka és értéke A régi alacsony és fehérre meszelt parasztházban, nagy bőrtárcában, melyet még gondosan kendőbe bugyoláltak, a vánkos alatt a szalmazsákban, vagy a szekrényben a fehérnemű között rejtőzött a pénz: ma kisebb összegekben szanaszét bever: nyolcvan korona apró a '.kredencen, a konyhapénz tízesekben a konyhaszekrényben, öftvenfii lére sek, koronások az ablakpárkányon, a fiókokban, mindenütt kisebb összegek. A nagyobb összegekről szóló betétkönyvek meg a szobában, a vitrinben. Mindebből nyilvánvaló, hogy a falumban nincsenek szűkében a pénznek, tehát hiánycikknek sem az aprópénz, sem a nagyobb bankók nem mondhatók. A pénz szerepe és jellentősége hát alapvetően megváltozott otthon: aránylag sok van belőle, és ha mégis hiányozna, rendszeres munkával nehézség nélkül megszerezhető. A régi típusú, földszerző paraszt számára a pénz a gazdagság szimbóluma, az előnyök és gazdálkodási tervek bebiztosításának előfeltétele és fenntartás nélkül tisztelendő és megőrzendő „fétis" volt; régi parasztmondás, hogy „nem áll meg nála a pénz", ami annyit jelentett, hogy valaki nem tisztelte a pénzt, nem vigyázott rá, és előbb-utóbb tönkrement. A mai szövetkezeti paraszt számára a pénz már nem fétis, csupán az ellátottság és a tisztes életszínvonal záloga. A paraszti munka és annak értéke 'terén nagy változások történtek az utolsó negyedszázad alatt. A szövetkezetesítéssel elért társadalmi-gazdasági fejlődés következtében a parasztmunka értéke a régihez képest a többszörösére emelkedett. Nem egyszerre ugyan, fokozatosan, de törvényszerűen. Az emberiség történelme folyamán a társadalmak változása és fejlődése álig befolyásolta azt a tényt, hogy a föld474.