Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág
Vajúdó parasztvilág
műveléssel lés mezőgazdasági termeiléssel kapcsolatos munkák — őstermelői jellegük folytán — a legolcsóbbak közé tartoztak, ós értékük minden időben alacsonyabb volt, mint a szak- és szellemi munkáé. A paraszt dolgozott, de munkáját senki nem értékelte. A földet művelő rabszolgák és jobbágyok munkájának értéke isoseim volt pénzben kifejezve, mert a földművelés — elemi teirmeliési mód lévén — egyben életformát jelentett. Hétköznapjainak alapelve az voilt, hogy az ember életének célja és értelme a munka. A földművelők a természet mintájára éltek: táplálékot termelitek maguknak és másoknak, az emberi természet anyagcseréjének szükségleteit állították élő. Élni annyi, mint dolgozni ... Ez az alapelv az ösztönös termelési módok motorja. S ez tette lehetővé, hogy a parasztmunka termésfeleslegeinek értékeit a múltban más élvezte, mert ez nem a közvetlen termelő (lehetősége és joga volt. A kapitalista társadalom parasztvilágának munkaértékelése is hasonló felfogáson alapult, ami érthető is, hiszen a feudális muinkagya,korlatból következett: nagyapám, apám számára is természetesnek tűnt fel, hogy nehéz munkát végezzenek kézzelfogható anyagi ellenszolgáltatás nélkül. A ,munkát akkor is el kellett végezni, ha nem hozott kézzelfogható hasznot; a hasznot majd a termés hozza, csak ki kell! várni — tartja a parasztmunkaerkölcs. Munkával segíteni máson, ily módon szívességet tenni neki, feleslegesnek látszó munkát becsülettel elvégezni, ez .természetes dolog, és báirkii megteheti — s meg is teszi —„ .mert mindenkinek van munkaereje. Ezen az alapon dolgozni nem haszonvárás, hanem emberség dolga volt. Az egész éven át kötelességszerűen végzett munka pénzértéke akkor mutatkozott meg, amikor apám felszedett a hombárból tíz mázsa búzát, kézzel hajtott szelelőrostán kitisztította, félmázsánként zsákokba mérte, szekérre rakta, és bevitte Lévára a gabonakereskedőhöz. Tálán éppen ragyogó őszi idő volt, és én is ott ültem az öcsémmel a szekéren, anyám mellettünk a zsákok tetején, vásárolni mentünk, téli ruhát, lábbelit, fehérneműt. És ha apám jó üzletet csinált — a búzáját elfogadták első osztályúnak —, játékot 475.
