Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

hogy máshol is lehetne élnie, kötötte őt a föld, amelyen dolgozott, és szentül hitte, hogy ez az ő hivatása, s hogy minden terő, amely el akarja mozdítani innen, csak téves lehet. A paraszt a jövő munkása, és abban a helyzetben a jövője helyett űrt, fekete szakadékot látott maga előtt. Ez adta kétségbeesett vakmerőségét, hogy dacoljon és perbe szálljon a hatalommal. Elrejtett a falu az autók elől, el a csendőrök elől. Az első éjszakát — és aztán még vagy tucatnyit — anyáim Margit nevű nővéréinél, vagyis Szalai sógor bácsiéknál töltöttük, apám az istállóiban, mi a hátsó szobában szalmán, a földön aludtunk. A teheneinket is Szalai bácsi etette, napjában kétszer. Aztán egy este kilenc óra tájban bekopogtattak az ,„alvégiekhez", hogy a csendőröket tudatták a tartózkodási helyünkről, jönnek értünk. Elfutottunk, s ki tudná, hogyan, híre ment, hogy menekülnünk kellett, de mások megint befogadtak, a kamrában ágyaztak meg a számunkra, zsákokkal, pokrócokkal .meg inagy ponyvával; egész éjszaka egerek rágicsáltak körülöttünk. Volt néhány olyan éjszakánk, amelyet a hajiokban töltöttünk szénán kuporogva, gyengén tüzelve egy benzinhordóban. Ebben a korszakban életformánk lett a bujdosás. A háború közvetve vagy közvetlenül .sok embert kényszerített bujkálásra, szökésre, a mi drámánk sem volt a legnehezebben, sem a legkönnyebben elviselhető, csupán azért beszélek iróla részletesebben, mert a falum képéhez és embereink portréjához hozzátartozik, hogy mindig figyelmeztettek, ha baj fenyegetett. A bujkálókkal szemben teljes szolidaritást vállaltak. De még az elöljárók is segítettek, önmagukkal kerülvén ily módon ellentétbe, mert jóváhagyták a deportálást, részt vettek a gyakorlati végrehajtásában, de közben szökni segítettek az embereknek. Neim tudok erre más magyarázatot találni, mint hogy a faluközösség egészében indokolatlannak és igazságtalannak tartotta az átirányítást, és a közösségi erkölcs és az összetartozás érzése a szlovák nemzetiségű (tagjai számára sem engedte meg, hogy egyértelműen helyeseljék. Paradoxonként így is, úgy is cselekedtek, nem meggyőződésből, tálán inkább csak a járási intézkedé408.