Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

negy ereket fogadtak be rendezett életükbe, akikkel — ha az ördög elszabadul bennük — senki nem Ibír; talán még örült is sokuk gazdája, amikor tavasz jöttével megszökött tőle a „magyar". A háború uitáni második tavasz is rázúdította életerejét és verőfényét a falura, s vele együtt kiosztották a ,,fehér leveleket". A lakosságcserében újra csak nem nagyon hitt senki, ellenkezett minden hagyománnyal és tapasztalattal, kívül esett a parasztképzelet határán. Hogyan lehetne egy falut — sok falut! — emberestül, állatostul, szekerestül, ekéstül, vetőgépestül és lábas ólastul, minden ingóságával, terményével és takarmányával együtt távoli vidékre szállítani — ezt még a „menekülés" tapasztalatainak birtokában sem tudták elképzelni az emberek. Tudták már,, hogy sok minden lehetséges, ilyen dolgok is valósággá válhatnak, de a falu embere elsősorban reálisan gondolkodik, és idegen tőle a hatalmi, illetve politikai megoldások logikája. Sokan elgondolkoztak azon is, hogy bár csak gazdák kapták fehér leveliet,, nem kapott mindenki közülük. Mi lesz azokkal, akik nem kaptak? Feltételezhető — sőt, biztosra vehető —, hogy a helyi elöljáróság — a falu magyar nemzetiségű kommunistái már alig játszottak benne szerepet — személyes elgondolásai és rokonszenve vagy ellenszenve döntötte el, hogy ki megy Magyarországra, és ki .marad a faluban. A protefcciókeresés és az ajándékozás, tehát a korrupció is sorsformáló erő volt ebben a világban. Akik úgy gondolták, hogy neim várják meg az elkerülhetetlent, a helyi összeköttetések révén járási jóindulatokat próbáltak szerezni, igyekeztek kivédeni a sorsot. Kevesüknek sikerült, mert a politikai közhangulat ellenük dolgozott, a magyar szó egy időre hitelét vesztette. S ezt a kavargó politikai és társadalmi mozgást még áttekinthetetlenebbé és ösztönösebbé, tehát bonyolultabbá tette az oszályharc egyre erősödő jelenléte, amely a közös nemzeti érdekek kristályosodásán és ezen érdekeknek a jövővel való szembesítésén túl a demokrata párti és kommunista elöljárók természetes politikai ellentéteiben és érdekeiben nyilvánult meg. Ezeknek az ellentéteknek a drámaisága nagyon élesen rajzolódott ki a deportálás idején. 26* 403