Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

1947 januárjában a köztársasági elnök 88/1945 jelzésű dekrétuma alapján a kötelező, egész családra érvényes csehországi munkaszolgálat — a nép nyelvén: deportálás — következett. Erről a ima már történelemmé vált kormányintézkedésről sokat írtak, elítélték mint politikailag káros, az internacionalista nemzetiségi együttélés szellemében helytelen intézkedést, de (többnyire az általánosság síkján elemezték, kevesebb sző esett arról, (hogy a falu népe hogyan é;lte át. Négyrét hajtott, megkopott papírlapok segítenek emlékezni a huszonöt év előtti januárra. 1947. január 13. Ködös téli reggelre virradt a falu, éjszaka erősen fagyott, de úgy mutatkozott, hogy a köd felszáll, kisüt a nap. Úgy kilenc óra tájban három ember hozta hozzánk a két papírlapot: egy csendőr, egy járási tisztviselő és a falu egyik elöljárója. Reggel óta tudtuk, hogy megjött a bizottság, itt vannak a csendőrök, és a jegyzői iroda előtt zúgnak a szürkészöld (katonai Studebackerek. Azt is (tudta az egész falu, hogy Csehországba viszik a népet, de azt már senki sem tudta, hogy kit visznek el. Egy dolog volt osak bizonyos, aki fehér levelet kapott, azt nem vihetik el. A fehér levél most: menlevél. Talán csak nem éppen minket visznek, gondolták azok a gazdacsaládok, akiknek nem volt fehér levelük. Pedig hiába nem jöttek ide azok a tigrispofájú, csukazöld teherautók. Talán előzőleg maga a falu elöljárósága sem tudta, hogy kit küldjenek és kit védjenek, talán a névsort azon a reggelen állították 'össze a járási munkahivatal embereivel és a bizottsággal. Akárhogyan volt is, egymás között tisztázták a helyzetet, mert a három ember elhozta hozzánk 9 óra tájban a papírokat, a járási ember energikus és ellenséges volt, a csendőr közömbös és kissé fáradt, a helybeli elöljáró sajnálkozó és elutasító, mint aki semmiről seim tehet, és nem tud segíteni. Ennek már így kell lennie, mert így határozta meg a sors és a magas politika. A papírlapoknak ez volt a címe: Přidělovací výmer (Beosztási végzés], a köztársasági elnöknek az általános munkakötelezettségről szóló, 1945. X. 1-én kiadott, 88-as számú dekrétuma szerint. Továbbá: az apám és az én nevem, szüle404.