Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

III 1 A Grand kávéházban tíz méter magasan ül az ember az utca felett. Az erdőszéleken vadászok ülnek így összetákolt magaslesükön. A Manderla tizenegy emeletes épületét a főutca forgalmának közepébe emelték, s alapzatát, mint egy vízbe nyúló szirtet, morajló gépkocsi- és embertenger ostromolja. Kiugró tömbje alatt, a nyolc hatalmas tartópillér között az év nagy részében fúj a szél. Olyan ez az utcasarok, mintha elrejtett óriási ventillátorok fújnának rá sodró légáramlatokat. S a sarok felett az első emeleten a kávéház. Ha az ember az ablak mellett ül, állandóan érkeznek feléje az autók, és eltűnnek alatta, soha többé nem látja őket. A villamosók szinte karnyújtásnyira csörömpölnek. S a kórház felől újabb autósor jön, egyenesen nekimegy az épületnek, és kifut a szemlélő látóköréből, mintha az épület láthatatlan, óriási gyomra nyelné el. Ülünk a kopott bársonyülésen, és előttünk lüktet a város fő ütőere. Az emberek szakadatlanul vándorolnak az utca egyik oldaláról a másikra. Gyerekkorunkból a hangyák jutnak eszünkbe, azok vándoroltak ilyen szorgalmasan és fontoskodón az erdei ösvényeken, tojásailkat és száraz fűszálakat vonszolva magukkal; az emberek táskákat, csomagokat, bevásárlőszatyrokat visznek, és egymásba ütődnek velük. Néha összefutnak, megnéznek valamit, kíváncsian ágaskodnak egymás háta mögött.. . Morvái az ablak mellett üli és ír. Előtte fél deci vodka és szódavíz. És az utcán az élet maga. Cikket kért tőle egy lap szerkesztője, megrendelésre dolgozik. Jó érzés megrendelésre dolgozni, mert a közlés biztos, csak a cikk jó legyen. Morvái csupa buzgalom és komolykodás, jövendő írónak képzeli magát. Karinthy is kávéházban írt, ő is ott ír. 39