Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

iben. Ismeretlen számára az ő világa, az idegen erkölcsök és kötelességek, a más törvényű környezet, melyet tiszteletben tart, mert ott másféle munkát végeznek az emberek, amint ő, ezért csak azt mondja, hogy vigyázz magadra, én már nem vigyázhatok rád, felnőtt vagy, a magad útjait járod, vendég vagy csak idehaza, akit szívesen lát, de nem ért az ember. Anyja nyugtalanul topogott a konyhában. — Öt perc múlva itt az autóbusz, menned kell, mert lekésel. Ilyen komor hajnalokon még a szél is félelmetesebb, Valóban sír és nyög,, és fütyülve fenyegetőzik, s a fák lombtalan ágai jajongva panaszkodnak, mintha embertelen kínok távoli, elvesző hangja szállna a sötétben. Nappal észre sem veszi az ember. Érzékei tudomásul veszik, 'hogy erősein fúj a szél, és eszében sincs sejtelmes hangulatokba esni, de most úgy érzi, hogy imindez borzongató és félelmetes, amit csak egy-egy korai kakaskukoréikolás és kutyaugatás zavar meg, és helyrebillenti a (hajnali világ valóságát. Anyja szapora léptekkel megy mellette; ha már úgyis felkeltem,, elkísérlek a megállóig, mondja már tíz éve. Az úton keveset beszélnek, nézik, nem színesedik-e a falu felett délen az égboltozat az érkező autóbusz 'lámpafényeitől. Csendies hajnalokon a hangját is hallani a falu felé 'közeledő autóbusznak. Egyre erősödő, tompa búgás, mintha nagyon messziről indulna, s mire a faluba ér, robajjá erősödik. Az éjszaka szüli mindezt a sok furcsa érzést, meg az elutazás hangulata; az ember egyik életéből a másikba megy, és köziben mindenen csodálkozik. — Jön is már... — A ikdvilágítoitt autóbusz fékezett, és megállt előttük. Morvái (kezet fogott anyjával, bal kezével a vállát ölelte át, és megcsókolta az arcát, aztán fogta a bőröndjét, iés felszállt az autóbuszra. A nagy,kendős asszony is azt mondta .búcsúzóul: — Vigyázz magadra, és becsüld meg magad! Ami azt jelentette: Becsületes légy, semmi olyat ne tegyél, amit apád nem tenne, mert magadat alázod meg vele, ha olyat teszel. 30