Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

— A nászéjszakánkra ... — nézte Morvái a leányt. Ittak, és csókolóztak a lámpafényben. — Te itattál le először és ... pezsgőt is veled iszom elő­ször. Örök veszély vagy az életemben... — Játékosan mondta ezt Török Ilona, de nem mosolygott. Morvái ezt is megfigyelte, és leszűrte belőle a következtetést, hogy Ilo­na okos és természeténél fogva intelligens lány, belső fe­gyelem és emberi öntudat él benne. — Örök nyugodalom és boldogság szeretnék lenni az éle­tedben ... — Még mindig álomkörben gondolkodott, és úgy is mondta ki a szavakat. Olyan szentimentális hangulat volt ez most közöttük, amely nem természetellenes, mert mélyen egyszerű és emberi. Őszinték voltak egymáshoz, s a nyílt őszinteség, az érzéseket tartalmazó, egyszerű szavak ma­gukban hordozzák a szentimentalizmus lehetőségét. S ha valaki figyelné őket, talán mosolyogna rajtuk, de ők nem mosolyogták meg egymást, mert érzik, hogy a lelkük ta­pogatózik a másik felé. Vacsoráztak, és pezsgőt ittak, s amikor elfogyott, ittak egy pohár tokaji aszút. A vödörből elfogyott a szén, Mor­vái hozott bele, és megrakta a kályhát. A szobában már olyan meleg volt, hogy kinyitották az ablakot, sisteregve tódult be a ködös, hideg levegő. A lány beleborzongott, és átkarolta Morvái nyakát, a szemébe nézett, és nem szólt, csak nézte komolyan. Morvái becsukta az ablakot, és leol­totta a villanyt. A halkan pattogó kályhához vezette a lányt. Leoldotta nyakáról a színes kendőt és a kisugárzó fénnyel megvilágított székre dobta, óvatosan levette a pulóverét, aztán a szoknyáját, a melltartóját; a harisnyáját már az ágyban húzta le. Később hosszú ideig feküdtek egymás mellett szótlanul, és a leány fogta Morvái kezét. Morvái gondolatai már nem halványan gomolygó ködök voltak, nem is álomszerű révület és csend, hanem elevenbe vágó, éles valóság, mely könyörtelenül ránehezedett és el­borította. Török Ilona valóban megváltozott. Karcsúbb lett, szebb lett, okosabb lett, szája sarkában két érett vonás, mely valami megrázó lelki élmény emléke is lehet. S a tes­20" 307

Next

/
Oldalképek
Tartalom