Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág
Szabadesés
mi nagyon kedveset vesztett volna el. Reggel óta benne élt a találkozás, készült rá, örült neki, minden érzéke és idege kívánta, úgy érezte, önkínzó magányába meleg fény érkezik. S az aluljáró már üres. De egyszerre újabb, magányos léptek koppannak az aluljáró szürkésfehér sakktábláján, s a lámpák fényében egy lány jön, egyedül. Török Ilona! Legutoljára jött, talán azért, hogy magányosan érkezzen, s ha várják, mindenképpen találkozzanak. Ö is félt, hogy nem ismerik meg egymást? Kezében az ismert csillogó papírkoffer, haját tarka kendővel kötötte át. Miért kételkedtem magamban, gondolta Morvái, azonnal felismertem őt... Elébe ment, és kivette kezéből a koffert. Meg akarta csókolni, de a lány félrefordította a fejét. — Csakhogy itt vagy, kedvesem ... — mondta neki. A lány félénken, majdnem alázatosan mosolygott. Alltak a lépcsőn, és nézték egymást. Csak a huzat szökdösött körülöttük. Nem a régi már, gondolta Morvái, megváltozott. Előnyösen változott meg. Karcsúbb lett, mintha megnyúlt volna, a lába is szebb vonalú, mi történt vele? Arcán legfeltűnőbb a változás. Kerek képe lefogyott, halvány és ápolt a bőre, száját enyhén kifestette, és a szemöldökét is kihúzta kissé, haja rövid és lágy, hullámos. Szép. Borsózöld télikabátja nyúlánk, szabályos testet sejtet. Szája szegletében két komoly vonás, mintha valami megrázó élmény emléke lenne. Világot láttál, Török Ilona? Emlékszel a mesére? A szegény asszony legkisebb fia elindult világot látni, hátán tarisznyát, benne hamuban sült pogácsát vitt magával ... — Jól utaztál? — Hajnal óta vonaton ülök. Fáradt vagyok. Meg kell néznem, mikor megy tovább a vonatom. — Nagyon vártalak. Gyere velem! — mondta Morvái. Nem hallotta meg, hogy tovább akar utazni, tudta, hegy nem akar igazán elutazni, csak mondja, és várja, hogy ne eressze el. Belekarolt, és vezette a kijárat felé. Érezte, hogy a lány magához szorítja a karját. — Csakhogy itt vagy, kedvesem ... — mondta még egyszer, letette a bőröndöt, és hosszan szájon csókolta őt. Nem 300.
