Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

kát Morva! nem értette, alig titkolt érdeklődéssel nézte őt, feldolgozta részleteiben a maga egyéni értékrendje szerint. Morvaiban egyszerre feltámadt és egyre erősödött az inger, me/lyet máir olyan jól Ismert. Mi lenne, ha megfogná a fiatalember orrát és erősen megcsavarná? S ebben az elképzelésben nem volt semmi a humor emberiességéből, drámai érzés volt, mely nem kapcsolódott Johny szán ni való személyéhez. Gyakran megtörtént Morvaival, hogy komoly emberekkel szemben, bizalmas beszélgetés közben egyszerre, minden előzmény nélkül felötlött benne a gondolat, hogy mi lenne, ha konyakkal szemen öntené, vagy hirtelen csonton rúgná őket, és beleröhögne eltorzult arcukba. Volt ebben az ingerben valami ördögi, valami az őrületből; hallgatta őket és bólogatott a szavaikra, a szájukat nézte, ahogy a nyelv öblét elhagyják a szavak,, mosolygott, és közben már-már tetté erősödött benne a kényszer, hogy arcul üsse őket, oktalanul, megmagyarázhatatlanul, maga a mozdulat, a tett kedvéért, s a nyomában előálló embertelen és torz helyzet kedvéért, melynek lehetősége megdermesztette és egyben vonzotta, egy ideig nem tudott másra gondolni, és azt hitte, megőrül. Ezzel a megfejthetetlen belső indulattal egyszer félelmetes élménye volt. Villamosra várakozott más emberekkel, s mellette egy ellenszenves férfi állt, borotválatlan, elhanyagolt külsejű, állandóan csámcsogva motyogott valamit maga elé, és folyt a nyála. S neki a villamos érkezésével az a dermesztő gondolata támadt, hogy ezt az emberi roncsot, akit nem ismer, ezt a torzót a villamos alá kell löknie, hogy a kerekek hernyóként kettévágják, és agyveleje a sínekre fröccsenjen. A kényszer olyan hirtelen jött, és annyira erős volt, hogy attól való félelmében, hogy megteszi, majdnem felkiáltott, néhány lépést kellett tennie, hogy ne legyen a motyogó roncs mellett, mert az inger egyre erősödött... Johny két férfi barátságának és testi kapcsolatának tisztaságáról beszélt. Morvaiban az inger most nem volt olyan erős, mint máskor, nem fejlődött az ölés gondolatáig, megmaradt a fiatalember húsos orrának megcsavarása mellett, aztán a fülére terelődött a figyelme, meghúzni, letépni 296.