Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág
Szabadesés
12. Ha most beszélhetnék a főszerkesztőmmel, másképp beszélnék vale; m e gse m m is í tő bb en és kivédhetetlenebbül. Általában mindig a feszült helyzetek után, a megnyugvás állapotában jut eszembe, hogyan kellett volna viselkednem, amikor magamban még egyszer átgondolom és elemzem a helyzetet, akkor döbbenek rá a llegmegfelielőbb szavakra, érvekre, gondolatokra; magányomban hős is tudok lenni. 13. Mintegy a tapasztalatok összegezéseként, elemi erővel formálódik a végső kérdés: Amit teszünk, minden esetben azonos azzal, amit tenni akarunk?" Művével megelégedetten bólogatott — mintegy helyeslésül —, hogy a pontokkal teljes mértékben egyetért. S ezzel egyidőben a közeljövő kérdései is felmerültek, talán indulhatna az állomásra. De a hegedűs újabb hallgatót játszott, és a zene visszatartotta őt. Arcán érezte a hidegen percegő esőt; a zene mindig visszatart, gondolta. A véletlenek összjátékaként egy alacsony fiatalember lépett be a kávéházba, és élénken nézelődött, mint aki keres valakit. Morvái akkor ismerte meg, amikor a fiatalember már feléje tartott; a homoszexuális Johny volt. Köszöntötte, és bizalmasan leült az asztalához. Piros arcú fiatalember, gyakran találkoznak a kávéházakban, és Johny néhányszor már célzásokat tett Morvái előtt, hogy közelebbről is megismerkedhetnének. Mindez eszébe jutott, a prágai mozijegyes úriember emléke is előderengett... Egyszer elmehetne Johnyval, hogy megtudja, mit akar tulajdonképpen, hogyan kezd az ismerkedéshez. Egyszerre érezte a kíváncsiságot és az ellenszenvet a mosolygó fiatalemberrel szemben, aki készségesen helyeselt mindenre, amit mondott. Mi lehet az oka, hogy vállalja a megkülönböztetést, a kellemetlenségeket, a veszélyt — egyszer félig agyonverték, és egy nyilvános illemhely csatornájába fektették —, milyen értékeket talál szenvedélyében, melyet nem is takargat, hogy egészében ráfordítja magánéletét? — Nincs hol aludnom — jelezte Morvái az érdeklődését —, ma nem mehetek haza . .. A fiatalembernek felcsillant a szeme, mozdulatai megélénkültek, már működtek az érzékei, melyek belső játé295.
