Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

ez az egész, amit jólelkűen elvitatsz tőlem, nagyon sokat jelent? Miért nem kérdeztél meg, mit tegyél? — Megmondom, Morvái. Ha megtudod, miről volt szó, romantikus hangulatba esel, és rá akarsz bírni, hogy váljak el, ketten felneveljük a gyerekeket, szeretjük egymást, és szépen élünk majd, felelősséget vállalunk ... sok szép és nagy szavat mondanál elragadtatásodban, szivárványokat festenél, és könyörögnél, olyan víziókat látnál, amelyeket soha nem tudsz megvalósítani. Én felelős vagyok a gyerekeimért, a férjemért, mostani életemért, még önmagammal szemben is, és nem bízhatom sorsomat a véletlenre. — S a véletlen én vagyok ... — Ne haragudj, Morvái... Én félek, valahogy bennem él a félelem... talán életem tragédiái miatt. Nekem nemcsak szeretetre van szükségem, de biztonságra is ... Tudnál biztonságot adni, Morvái? Ki vagy te? Él benned valami erő, képesség vagy akarat, amire építeni lehet? Felnőtt vagy már, vagy ... még nem? Morvái nézte az asszonyt, aki fogta a kezét, és anyásan mosolygott rá, megbocsátó derű volt a mosolyában. Az utcán autófék csikordult, a kanyarban élesen felsírt a differenciálmű; valahol a Borókás felett sasok köröznek és rikoltanak ... Nősülj már meg, fiam, vedd komolyan az életet, mondta az anyja, amikor otthon járt. Dolgozz, és alapíts családot, a veled egykorúak már gyerekeket vezetnek kézen fogva, és puskát vesznek nekik a búcsúban, hidd el, a teljes emberséghez kell a család, az, hogy az embernek gondja és felelőssége legyen. így beszélt hozzá az anyja minden alkalommal. Ha Zsuzsa gyereket szült volna neki, ő is más lenne, a helyzet rákényszerítené, hogy komolyan dolgozzon, és gondoskodjék róluk, más ember lenne, miért volna ő gyengébb vagy tehetetlenebb, mint bárki más?... A kezét nézte, valamikor kaszált vele, és nem maradt le a többiek mögött, még apja előtt is kibírta a sorban, pedig apja első kaszás volt... A tehetetlenségünket mindig úgy győzzük le, hogy indulatosak leszünk miatta, oktalan haraggal védekezünk ellene, Morvái már komoran és ellenségesen nézte az asszonyt, kérdésére így felelt: 280.