Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

is taglalja. Talián van valami e mögött az ember mögött, amit ő nem ért, valami egészen eredeti és kiszámíthatatlan közéleti erkölcs és gyakorlat, mely másképpen indokolja a jelenségeket, mint a közönséges emberi logika, mely mindent alá tud vetni valami hátsó tartalomnak és célnak, s amihez ő nem ért. Beszélni kezdett, s idegennek érezte a hangját. Felelőssége teljes tudatában kijelentheti, hogy a riportot olyan tények alapján írta, amelyeknek hinni lehet és hinni kell. Az írást olvasta a főszerkesztő, az ő egyenes utasítására írta meg; olvasta a rovatvezető, a titkár, akkor kellett volna szólniuk, hogy erős, neki eszébe sem jutott volna kritizálni, megbízták, hogy bíráljon. — De nem így! ... — vágott közbe a főszerkesztő. Mit ér az újságírás, ha ennyit sem mondhat meg az ember, mire jó, csak arra, hogy az eredményeket illusztrálja? ... És látta, hogy védekezése nevetséges és erőtlen, és teljesen felesleges, mert nem azért kérték fel az önvédelemre, hogy érvelését majd figyelembe veszik, hanem azért, hogy a dolgok külső rendjét betartsák; az ellenvéleményt meg kell hallgatni, de a döntésnél mellőzhető. Talán azt kellett volna mondania, hogy sajnálja az egészet, és elismeri, hogy hibázott, igyekszik jóvátenni; az önkritika a politikai megtisztulás eszköze ... Tamás védte, és vitázott az érdekében, a külpolitikus türelmetlenkedett, hallhatóan korgott a gyomra, a főszerkesztő figyelmesen meghallgatott minden véleményt, mások is védték Morváit, a tapasztalatlanságára hivatkoztak, a főszerkesztő a homlokát ráncolta, mintha erősen mérlegelné a helyzetet, és a megoldáson töprengene, s amikor úgy látta, hogy az eset értékelése kezd Morvái javára billenni, sajnálkozó hangon, atyaian, de ellentmondást nem tűröm azt mondta: — Félek, Morvái, hogy meg kell válnod a szerkesztőségtől... S erre mindenki elhallgatott. Ez volt az egyórás színjáték lényege, felesleges volt a további beszéd, a művet megkoronázták. Gránittömb volt most a főszerkesztő, az erő, a cáfolhatatlan és rejtve maradó társadalmi érdekek képviselőjének szobra, arany glóriával a homlokán. Külsőre 255.