Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

érző és barátságos ember, de a bensőjében acélkések forog­nak, meilyek péppé őrölnek és elemésztenek mindent, ami ellenkezik azokkal az érdekekkel és szempontokkal, ame­lyeket képvisel. Az értekezlet után lélekben üresen és tanácstalanul hagy­ta ott a szerkesztőséget; az íróasztaloknak, könyveknek és képeknek egyszerre szemük támadt, mellyel gunyorosan néznek rá, és szájuk, mely csúfondáros fintorba rándul, s a munkatársai mintha abban a pillanatban kapnák le róla a tekintetük, amikor rájuk néz. Idegenek lettek. Hason­lóan érezte magát az internátusban, amikor már nem járt az előadásokra; megérezte a közösség elhidegülését azok­kal szemben, akik kiválnak belőle; olyan a közösség, mint egy érzékeny műszer, azonnal megváltoztatja a viszonyát azokhoz, akik már nem tagjai. De hiszen még közéjük tartozik, még semmi sem történt, ami jóvátehetetlen volna, csupán figyelmeztették, hogy történhetik. Talán csak ő érzi úgy, hogy megváltoztak körülötte az emberek ... A lakáshivatálba ment. Széplakyné mindennap megkér­dezte tőle, mit tudott meg Körnerék terveiről a lafcáshiva­talban. Többször figyelmeztette, hogy az anyagbeszerző alattomos szándékairól se feledkezzék meg. Kérte, hogy mint szerkesztő, erélyesen lépjen fel a jogtalanság ellen, és legyen segítségére. Morvái mindent megígért, bár meg* volt győződve, hogy a rossz idegzetű öregasszony találta ki az egészet, sem a Korner család, sem a szőrös lábú albérlő nem akar tőle semmit. Tévedett, és ez elgondolkoztatta. A tu­dat alatti, szorongató megérzések néha igazak. Kérésére a városi bizottság alelnöke utánanézett az ügynek, és meg­állapította, hogy két éve Körnerék csakugyan beadtak egy folyamodványt, és kérték, hogy utaljanak ki nekik egy szobát Széplakyné lakásrészéből. Kérésüket azzal indokol­ták, hogy férjhez megy a lányuk, s a magányos öregasz­szonynak nincs szüksége két szobára, míg ők nem férnek el a magukéban. De a kérést a lakáshivatal elutasította. Az anyagbeszerző is szerette volna megkaparintani a szobát, melyben Morvalval lakott. Azt állította, hogy a bogaras vén­256.

Next

/
Oldalképek
Tartalom