Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

az ember belső világa gazdagabb, mint a külső világ, mely megszabja lehetőségeit, s így örök elégedetlenséget lop a lelkébe, elégedetlenséget önmaga tehetetlensége és kicsisége miatt. S mindezek paradoxonjaként miért nem tud a prágai mulató világában belépni az előtte hömpölygő életfolyóba, miért érzi esetlennek és alkalmatlannak magát ahhoz, hogy odamenjen a meztelen karú nőkhöz, és táncolni és szeretkezni hívja őket, és elvegye őket piros képű, szivarozó lovagjaiktól? Felvette a forgópisztolyt, és megcélozta vele a sasfészket. Talán ilyen pillanatokban lesznek öngyilkosok az emberek. Ő soha nem lesz öngyilkos, de azt már nem tudta, hogy miért; egyszerűen alkalmatlan arra, hogy öngyilkos legyen, túlságosan logikusan gondolkodik, és erős a valóságérzete, tudja, hogy az öngyilkosság nem lehet a problémák megoldása, csak menekülés tőlük, hitetlenség. Semmit sem tudok, gondolta, de valahogy minden bennem él, és uralkodik rajtam, rejtély vagyok saját magam számára is, mert nem tudom, mi az, ami bennem él... S ekkor meghallotta a saskiáltást. Messziről érkezett, elhalón, nem volt fenyegető, mintha a sas panaszkodna; van a kiáltásában valami panaszos ... Morvái a fatörzs túlsó oldalához térdelt, hogy szabad kilátása legyen a fészek felé, de a sasok ne láthassák őt. Ugyanazt a szorongó várakozást érezte, mint amikor az autóbuszból meglátta faluja templomtornyát. Szorosan a fatörzshöz lapult, a forgópisztolyt a kezében tartotta, de még nem húzta fel a kakast. A sűrű lombsátor réseit figyelte, és mérlegelte, melyiken vágódik alá a madárkirály, honnan érkezik. S a kiáltások már a feje fölül hallatszottak, a sasok hosszan köröztek a fészkük felett. Gyanúsat észleltek volna? Hangjukon nem érződött, hogy szállnak alá, egy magasságban köröztek, s a kiáltások most már metszőn élesek és fenyegetők voltak. Morváin magányérzet vett erőt, a fenyők alatt nőtt a homály, sehol semmi nesz, csak a rikoltozás a magasban, mintha őrült nő vagy elhagyottan szülő asszony sikoltana... Egyedül van ebben a pillanatban, messze a falutól, az emberektől, mindentől, úgy érezte, most 240.