Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

Újra ittak, és Varga bácsi le sem nyelhette a bort, köhög­ni kezdett, leült egy nyikorgó székre, úgy köhögött. Egé­szen könnybe lábadt a szeme, és amikor abbahagyta a kö­högést, zavartan Morvaira nézett, mintha szégyellné ezt a borzasztó és gyilkos köhögést, mely nem méltó hozzá, megalázza, de semmit sem tehet ellene. Mentegetőzve mond­ta: — Az elvtársak gyakran biztatnak, hogy menjek fürdő­be ... kezeltessem magam. — Hallgasson rájuk, menjen. — Nem megyek ... Nem voltam én még soha beteg. S ha egyszer az leszek és lefekszem, többé fel sem kelek. Tudják ezt az elvtársak is, nem gondolják komolyan azt a fürdőt... csak mutatni akarják, hogy törődnek velem, eszükben vagyok, és ismerik érdemeimet. Csak hát engem nem kell még ápolgatni... Az elvtársak nem törődnek veled, gondolta Morvái. Ez az igazság, forradalmár elvtárs. Köpnek rád az elvtársak, s te ezt jól tudod, hogyne tudnád. Varga bácsi a háború után vezető szerepet tölthetett volna be a faluban, de nem kapott új pártigazolványt, s a régit elvették tőle. Magyar volt. S az első 'megrendülés után nem talált más megoldást, megjátszotta a sértődöttet, úgy visel­kedett, mintha nem érdekelné a dolgok alakulása, mintha semmi köze sem lenne a forradalom ügyéhez, s évek múltán észrevétlenül és törvényszerűen kimaradt a közéletből, még a lehetőségét is elvesztette, hogy beleszóljon a dolgok ala­kulásába. Fokozatosan sorvadt el benne a forradalmár lélek, s a helyére, idegsejtjei alapanyagába keserűség és belenyug­vás költözött. Talán nem is volt igazi forradalmár, ha ezek­ben az időkben nem tudott harcolni a jogaiért és a célért, melyért életét is áldozta volna valamikor, talán csak a ka­landvágy vitte végig a világon, hogy a szabadság katonája legyen. Egy bizonyos: a mellőzésben és méltánytalanságban keserű emberré vált. A régi szenvedélyeket nem érezte, a mellőzést megszokta, de azért azt ösztönösen megérezte, hogy régi énjéről nem mondhat le egészen. A spanyol szik­lákon és kanyarokban folyó harcok emlékéről, az interbri­224.

Next

/
Oldalképek
Tartalom