Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

gád emberi és bajtársi szelleméről, fiatalsága küzdelmeiről semmiképp sem mondhat le, mert ákkor hiába élt, feleslegesen, és ennek a felismerésnek a tudatát semmilyen gondolkodó ember nem bírja el. Ezért emlegette az elvtársait, akik gondosan figyelik élete folyását, törődnek vele, hívják is maguk közé a közéletbe, határozni és cselekedni, de ő nem megy, mert neki csak a harc kellett, a fegyveres küzdelem, s az emberekkel való meddő szócsaták és bajlódások nem érdeklik, ezeknek felette áll. Az eszme igaza a szuronyokon csillog legtisztábban, a szavak árján elúszik és beszennyeződik a beszédtől. Szánalomra gerjesztő és hősles önvédelem volt cz az öreg forradalmárnál, védte egyénisége belső értékeit, emberi méltóságát és önbecsülését. Kevés nyugdíjat kapott, de ezt úgy emlegette, mint az elvtársak figyelmének értékes és bőséges bizonyítékát. Olyan ember volt, mint Öregmama, csak más vágyakkal és életcélokkal. Kemény a küzdelemben, de törékeny, amikor egyénisége felett eljárt az idő. A hajlok hátuljában nagy, tízakós bordóik álltak a fal mellett. — Megtelnek szüretkor ... vagy beléjük se fér a must? — Fenét... Évről évre kevesebb terem. Kivesznek a tőkék, és én öreg vagyok már ahhoz, hogy újakat telepítsek. Tizenkét akós hordómba évek óta nem szűrtem bort. Ittak. Varga bácsi elgondolkozva nézett maga elé. — Meignézed a sasokat? Szép madarak, de sok kárt okoznak. Megkeresik az őzgidákat. Jobb lenbe kilőni őket. — Ha szépek, kár kilőni őket. — Mindenért kár, ami szép, igaz... Sok mindenért kár volt az életünkben. Az a sok ember is hiába halt meg a forró spanyol nyárban, felpüffedtek és bűzlöttek a drótakadályok előtt-... Nem volt értelme ... — Túlélni volt értelme? — Nem sok ... ott kellett volna nekünk maradni mindannyiunknak a drőtakadályok előtt... Az ember megöregszik, köhögni kezd, és lassan a sírba köhögi magát, mert nem hallgat az elvtársaira ... — Hol élnek azök az elvtársak? 15 Szabadesés 225