Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

Most a pisztoly eszébe juttatta a régi történetet, mosolygott rajta; jó, bogy akkor inem voillt kéznél a sörétesre kifúrt orosz puskája; abban az időben a szőlőhegyen tartotta a hajlok padlásán, esti lesekre járt vele holdtölte idején. Ha kéznél van, talán valami szamárságot követ el, és talán nem megy sehová, otthon marad. Most traktoros volna, vagy brigádvezető a szövetkezetben, volna három gyereke. S azóta Marikának imár elnehezült a teste, gyereklány melle megnőtt és lággyá vált, s üde arcbőrét érdessé cserzette a szél és nap. Bizony, lomha járású, hízásnak induló falusi ember is lehetett volna ezekben az években már Morvái, és soha nem ismerte volna meg Zsuzsát. Kesernyés mosolyra késztető, fájó gondolatok voltak ezek, mint amikor életünk alakulásának sokféle be nem teljesült lehetőségére gondoltunk. Milyen törvényszerűségeik valósítanak meg egy lehetőséget? És mi a lehetőség? Nemcsak az önáltató hit játéka, mely elhiteti velünk, hogy másképp is lehetett volna? S a gondolatok más emlékek és történetek láncreakcióját váltották ki Morváiból. így volt, de

1 mi llett volna, ha nem így történik? Mii Illett volna, ha mégis kilövi azt az egyetlen töltényt a forgó pisztolyból ? S érdekes módon minden esetiben volt egy-két mozzanat, jelenség vagy tény, mely ha nincs, vagy ha nem úgy allaikul, ahogy alakult, akkor ő most más ember volna. De hát lehetünk mások, mint arnik vagyunk? Egyszerre megnyugvást érzett. Jól van így, ahogy van, a forgópisztolyt betette a notesz mellé az oldalzsákba, és lement a padlásról. Váratlanul jött kényszerűséget érzett, hogy levelet írjon Török Ilonának, aki tiszta érzésekkel és őszintéin gondol rá, akinek jelent valamit. Ivott egy keveset a vodkából, papírt és borítékot keresett. A láthatár széléről reggel óta kékesszürke felhők nyúltak hosszú ujjakkal a falu fölé; most még csak hosszú csíkok, de mögöttük, hátországként, tömött borulat húzódott nyugatnak. Némelyik előrenyúló csík merészen ráfolyt a nap felhevült arcára, aztán mintha megrettent volna önnön merészségétől, visszahátrált és elenyészett. De a táBIRLIOmCA HUNGARICA Samaria - Somorjí; - í rnorín