Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

a nyár 'hevét, melyet magába szívott. Morvái úgy érzi itt magát, mintha egy kedves kicsi gépezet mellett ülne, mely muzsikál. S a csatornában apró csermelyek folynak, és a le­folyócsövön parányi vízesés zuhog alá, is ez olyan, mintha az esővíz énekelne. Morvái ingujjban ül a gerendán, és régi naptárakat olvas. Régi képeslapokat nézeget, és a szülei iskolás könyveit lapozza. A könyvek lapjai régi világokról, a megsárgult képek és 'megfakult betűk elmúlt vagy túlha­ladott csodákról beszélnek. Minden kornak voltak és vannak csodái, és minden csoda természetes lesz egyszer; az embe­reik megismerik és megszokják, s ezzel megölik a csodát. A csodia halála a megszokás. Morvái nagyon jól érzi itt magát, körülötte csöves kuko­rica, rokkák, fekete agyagkorsó, öreg lószerszám, ócskavas, semmit sem kell tennie, csak ülnie, nézegetni, és agya cso­dálatos gondolatokkal telik meg, a gondolatok mese és va­lóság határán gomolyognak, fájdalmasan szépek, és valóság is lehet belőlük egyszer; elmerül bennük, s a padlás fino­man zenél körülötte. De a padlásfeljárón léptek koppannak, és az árpahalam mellett Öregmama fekete kendős feje jelenik meg. Gyere le, gyerek, csinálj valamit! Esik az eső. Vágjál fát, a szín alatt nem esik! Elég fa van vágva, fáradt vagyok. Nem vagy te fáradt, lusta vagy, az a bajod... Öregmama nem a pihenést irigyli tőle, Öregmama egysze­rűen nem ismeri a pihenést. Sem magánál, sem másnál nem ismeri. Ő akkor pihen, ha dolgozik. S ha nem dolgozhat, elfárad, belebetegszik, s csak akkor gyógyul meg űjra, ha tehet 'valamit. Öregmama egész életében sovány, magas asszony volt, de öregkorában valahogy mindig kisebb lett. A háta nem hajlott meg, egyenesen járt akkor is, de kisebb lett. Bár ez a kiseibbedés lehetett viszonylagos is. Talán ahogy Morvái nőtt, úgy látta növekedésével arányosan mindig kisebbnek a nagyanyját. Meglehet. Határozottan érezte, hogy Öreg­mama az éveikkel egyre kisebbedik és soványodik. Sötét szoknyái és fehér gyolcsingei alatt csontok és inak élték. Keze fején kisujjnyira duzzadt kék erekben lüktetett a vér. Simán hátrafésült és kontyba csavart haja megritkult és 202.

Next

/
Oldalképek
Tartalom