Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

megszürkült. Haja ritkulását Morvái úgy vette észre, hogy a vasárnap reggeli fésülködések alkalmával öregmama kibontotta a haját, kifésülte, aztán varkocsha fonta és kontyba csavarta, de valahogy a varkocsa mindig rövidebb volt, és a kontya mindig kisebb. Fiatalabb korában még kis cipó volt a konty a tarkóján, aztán közepes, zsemle lett, s később már csak egész kicsi zsemlét tudott belőle csavarni. S még azt ás megfigyelte Morvái, hogy a nagyanyja haja neim őszül, hanem megszürkül, akkor figyelt fel erre, amikor a 'háború alatt kilakoltatták a falut harminc kilométerre a frontvonal mögé. Csikorgó tél volt, február vége, és reggeli köd. Magasan megrakott orosz katonaszekéren indultak: ágyneműt, ruhaneműt, lisztet, zsírt, sót, szalonnát és füstölt húst vittek magukkal. Mindenüket otthagyták: a bútort, a borjúkat, juhokat, a gabonát. Öregmama ragaszkodott hozzá, hogy a Zsemle tehenet magukkal vigyék, és elvállalta, hogy ő vezeti, a szekér után megy, mert a tehén nem bírja a katonalovak iramát, és majd utoléri őket valahol. Morvaiban sokáig megmaradt a kqp, ahogy til a katonaszekér tetején, és nézi Qregmamát. Nagyanyja nagykendőbe burkolózva, csizmában állt a ház előtt, a Zsemle láncát fogta, és utánuk nézett. S a tehén az öregasszonyt nézte, mintha kérdezné: Hová megyünk ebben a kietlen télben, hogy bírom én az utat a meleg istálló kényelme és a sok fekvés után? Aztán elindultak a szekér nyomában, de a lovak sokkal gyorsabbak voltak, és Öregmama a Zsemlével még a faluban eltűnt a szeme elől. Nem is érte utol őket, Milka néniéknél maradt. Milka néni szlovák asszony, régi ismerős. A férje és Morvái nagyapja együtt katonáskodtak a monarchia hadseregében, és együtt harcoltak a szerb meg az olasz fronton. Nehezen értették egymás nyelvét, de azért nagy és erős barátságot kötöttek. És a háború után Morvái nagyapja elküldte a legény fiát a katonabajtársához ,,tót szót tanulni", az meg elküldte az ő fiát Morvaiékhoz magyarul tanulni. A nagyapáik azt akarták, hogy ha már ők nehezen értik meg egymást, legalább a fiaik tudjanak elbeszélgetni egymással. Szokás volt az ilyen fiúcsere a két háború között. így gondolkoztak a nagyapjáék, és beiga203.