Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

Sorolta: a Csínom Palkót, a Te vagy a legény, Tyukodi pajtást, meg azt, hogy Kimegyek a doberdői harctérre. — Azt nem énekelték, hogy Már újra zúgnak a fegyverek? — Nem énekeltük. — Azt sem, hogy Lépteink nyomán fenn a Hargitán? ... — Azt sem. — És még miit énekeltek? — Azt is énekeltük, hogy Esik eső karikába, Kossuth Lajos kalapjára... — Tovább! — Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted! ... — Ězt is énekelték? — Ezt is. — Ez irredenta dal. — Hazafias dal. — Magának ihol a hazája? Morvái gondolkodott. Kitérően válaszolt. — Itt a szülőföldem, de magyar nemzetiségű vagyok. — Tagja a szervezetnek? — Milyen szervezetnek? — A főiskolások szervezetének. — Nem tudok ilyen szervezetről. A nyomozó iratokat vett fel az asztalkáról, sokáig lapozott bennük, valamit figyelmesen elolvasott, aztán azt mondta: — Kevi bevallotta, hogy az Árpád apánkat maga kezdte énekelni. Villámgyorsan váltottak Morvái agyában a 'gondolatok. Az őszinte beismerés mellett döntött. Ha miár elismerte, hogy énekelték, mindegy, hogy ki kezdte. — Lehet, hogy én kezdtem. Ittasak voltunk, nem emlékszem pontosan. — Miért voltak ittasak? A szabadságot siratták? — Máskor is voltunk ittasak. Gyakran iszunk. Hát Kevi is volt itt? Talán Tamás is, és a többiek ... A kérdések újra elölről kezdődtek: mit énekeltek akkor, mit énekeltek más alkalommal, imlt beszéltek, mit tud 13* 195