Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

Most 'kezdett gondolkodni feleletein. Ami eddig oktalan és valószínűtlen játéknak tetszett, egyszerre komoly és ijesztő valósággá vált, mert rádöbbent, hogy feleleteivel bajt okozhat valakinek. Meglátta a veszélyt: a nyomozó határozott céllal hozta ide, pontosan tudja, mit akar tőle hallani, s ő még csak nem is sejti, mi az, amit hallani akarnak tőle. S a beszélgetés egyszerre tragikus színt öltött; valamilyen homályos ügy részévé vált Morvái, s mire az ügy elintéződik, bizonyító tanú vagy 'szenvedő vádlott lehet belőle. Fogalma sincs, milyen terjedelmű és jellegű ez az ügy, nem ismeri [méreteit, sem a célját, következményéit. Most olyan érzés fogta el, mint almikor legénykorában otthon elmentek egy ellenséges faluba búcsúra. Virtusból tették, többen mentek, és bíztak önmagukban, s amikor megjelentek a falu kocsmájában és a sátrak körül, egyszerre megérezték a veszélyt, mely körülöttük jár. S bár még semmi külső jele nem volt, egyelőre egyikükbe sem kötöttek bele az odavaló legények, a levegő mégis megsűrűsödött, nyomasztóvá vált, néha elkaptak egy görbe pillantást, a csapoIópult mellett két idegen legény összesúgott, és közben rájuik nézett. S a veszély egyre érett, már mindannyian tudtak róla, és lehetőleg együtt tartózkodtak, de úgy tettek, .mintha semmit nem tudnának róla, mert nem volt még alakja, külső megnyilvánulási formája, csak légköre, mely ott lógott a levegőben, mint egy súlyos függöny, érzéketlenül és áthatolhatatlanul; éjféltájban csattant el az első pofon ... — Mit énekeltek március tizenötödükén a Fekete Macskában? Hát így vagyunk, ez érdekel? Morvái most feszülten gondolkodott. — Régi magyar katonadalokat. — Irredenta nótákat... — A nyomozó nem kérdezte, megállapította, (és kissé kajánul ránézett, mintha ingerkedne vele. — Katonadaiókat. Bakanótákat és kuruc dalokat. Rábeszélő hangon mondta ezt, bogy a nyomozó elhiggye. — Sorolja fel, milyen dalokat énekeltek! 194.