Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

szontlátás pillanatának méltóságát. Bizalmas beszélgetésről szó sem lehetett, igyekezett úgy viselkedni, mintha semmi sem történt volna, és nem is sejtette, hogy esetlenül és erőltetetten viselkedik, azt hitte, természetes biztonsággal játssza a közömböst. S az asszony ezt azonnal észrevette, éppolyan magabiztos és gunyoros volt, mint azelőtt, és Morvái semmi fölényt sem érzett vele szemben. Amikor a szőke nő az állványok mögött (keresett valami szimfóniát, Zsuzsa Morváihoz lépett, és mosolyogva átkarolta a válllát. — Szegény Morvái... azt hiszi, álmodta az egészet... A hangja puhán csúfolódó; mintha sajnálkozna rajta, hogy ilyen gyámoltalan. Hogyan magyarázza meg neki, hogy csodát élt át, melyben ő részesítette, megmutatta neki, hogy nagy lehetőségek is lehetnek az életében, és teljesülhetnek, ha nagyon akarja, s ez a felismerés áhítattal és alázattal tölti el? S a gyámoltalanság ellenpárja valami suta dac volt; férfi vagyok, öleltem, csókoltam, örömet szereztünk egymásnak, szerettük egymást, egyenrangúak vagyunk, sőt, az erősebb én vagyok, a másé volt és megszereztem, megtörtem akaratát, és gunyoros mosolyát remegő gyengédséggé változtattam ... Halkan kérte az asszonyt, hogy találkozzanak, természetesnek tűnt fel előtte, hogy újra szeressék egymást, hogy egymáshoz való viszonyuk gyönyörű és gazdag legyen. S az asszony csak mosolyogva rázta a fejét, és határozottan válaszolta, hogy most neim lehet, majd egyszer, valamikor, és közben olyan kiismerhetetlenül nézett rá, hogy Morvái megvonta a vállát — egyebet nem tehetett —, és igyekezett közömbös maradni, mintha számára sem volna sürgős és fontos a találkozás. Majd egyszer, ha véletlenül összefutnak, és nem lesz egyéb elfoglaltságuk, akkor majd újra szeretik egymást. S közben a lelkében kétségbeesés volt, és érzékei vágyón nyúltak az asszony felé, sóvárgott az ezüstösen szitáló, meleg köd után, mely azon az éjszakán befedte őket. Hasonló érzés volt, mint amikor tízéves korában romantikus képzelődéssel vágyott egy vadászpuska után, és egészen életszerűen elképzelte, hogy meg is kapja, s közben azt is érezte, 166.