Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág
Szabadesés
— Mondják, hogy a jó juhász minden anyaállatot, ürüt és bárányt ismer a nyájából. Megkülönbözteti őket, pedig azok valóban egyformák ... — Meglehet. De a jó juhász egyre kevesebb. A sajtótájékoztatón a jó juhászok kérdését sem érintették, az elegáns, magas férfi adatai súlyra és darabszámra vonatkoztak,, mázsákról és tízezrekről meg milliókról beszéltek ... Ennyi és ennyi hektárhozam, ennyi millió befektetés fa szabad tartásos istállók költségei is benne vannak), ennyi gép, szerkezet, mechanizmus... ennyi millió liter üzemanyag, arról egy szó sem esik, hogy az állatnak lelke lenne, hogy voltak, akik beszélgetni is tudtak állataikkal. Hogyan is lehetne erről szó, tárgyilagos korban élünk, s 'mindezt (felemlegetni romantika és érzelgősség lenne; ha már érzelem, hát forradalmi indulat legyen, és neim nyavalygó szentimentalizmus, miit kezdjünk vele? ... S azon, hogy a beszámolók tényszerűek és tárgyakról beszélnek, senki se csodálkozzék, ez a beszámoló természetéhez s egyben az elvonatkoztató emberi ész természetéhez tartozik; a beszámoló az emberekről is csak mint tárgyakról beszélhet, mert maga is absztrakció, élettelen fogalmak halmaza, nem igaz, hogy a fogalom él, a fogalom halott dolog, az él, amit megszemélyesít vagy megjelöl. S ez nem ugyanaz. És a számok is érzéketlenek, pontosak, de hidegek, a gyermekszaporulat gyarapodását ugyanolyan egykedvűen érzékeltetik, mint egy atomtámadás pusztításának méreteit, s ha nem érzünk mögéjük életet, nincs is mögöttük semmi... De hogyan érezzünk mögéjük valamit, amikor olyan sok a szám! Szaporodnak, .mint a zootechnikus állatai, s a lélek, amit mögéjük kellene érezni, elvész az idő múlásában, az órák pergésében, a homok percegésében ... olyannyira elvész, hogy a beszámoló összeállítójának már nincs szüksége a számok mögött levő életre, elég, ha a számokkal dolgozik, ha áttekinti a merev fogalmak rendszerét, melyek ugyan valóságot tükröznek, de olyan valóságot, amely a lelkes valóság felett áll, és konok merevséggel visszahat rá, tehát még kérlelhetetlenebb. 142.