Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

— A szabad tartásos istállókat nézzük meg először! A zootechnikus hátrafordult. — Az anyakocák közelebb vannak. Azokról írjon! Nyílt arcú csallóközi magyar a zootechnikus, készséges tekintete és buzgalma meggyőzően igazolja, hogy egyéb vágya sincs, mint hogy az újságban az anyakocáikról írjanak. Megtekintették hát az anyakocákat, gömbölyűek és •barátságosak, megannyi szülőgép, tucatjával fialják a kismalacokat. — Hát a szabad tartásos istállók? — Talán inkább a süldőket... azokról írjon! Mosolya cáfolhatatlanul sugározza, hogy a süldők egyenesen egy jóravaló szocialista újság első oldalára valók. Valóban: a süldők elevenek, életerősek, sivalkodva koldulják az élelmet, és a vágóhidat leszámítva, ragyogó fejlődési távlatok és jövő előtt állanak. — A szabad tartásos Istállók ... — türelmetlenkedik Morvái. — A fejőstehenek alól gépi berendezéssel takarítjuk el a trágyát — csábítja a zooteöhnikus —, arról írjon! Buzgalmán látszik: a trágyaszállító gépi berendezés vezércikket is megérdemel. A fejőstehenek jól kezelt tejgyárak, nagy tőgyűek és jól tápláltak, igaz, a tomporukra vastag rétegben rászáradt az ürülék, kevés a szövetkezet szalmája, nem tudják tisztán tartani őket. Morvái arra gondol, hogy kamaszkorában otthon rovátkás élű vakaróval vakarta reggelente a teheneiket, s a vakarót az állatokat elválasztó közfához ütögette, aztán erős szálú kefével tisztogatta az állatokat, és a kefét a vakaróhoz dörzsölte. Erős szagú, zöldesbarna porréteg rakódott a vas rovátkáira; lusták az etetőik, jegyezte meg, nem tartják tisztán az állatokat... — Gyerünk a szabad tartásos istállókhoz! — mondta végre a zootechnikus, mintha az ókor valamelyik fel nem fedezett csodáját akarná megmutatni, és az arca elkomorult. A szabad tartásos istálló amolyan fészerféle, nyitott épület, előtte karám, a karámban tehenek és üszőborjúk. Szőrük 139.